Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken
Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken. CSOMA ZSIGMOND A dunántúli faépítkezés és az archaikus építkezési jegyeket megőrző terület Nyugat-Magyarországra szorult vissza fokozatosan a kőépítkezés elterjedésével. A kőépítkezésnek azonban nincsenek Magyarországon régi népi hagyományai. Dunántúlon Sopron környékén és a Bakony-Balaton-felvidéken a 18.sz.- ban vette kezdetét a nagyobb arányú kőépítkezés. Ez utóbbinak az általánossá válása megtévesztheti a mai kutatót-szemlélőt, aki autentikusnak és a tájhoz illő, a tájba simuló kőpincéket általánosítva már többszáz éves gazdasági-esztétikai értéknek, kizárólagos tájalkotó-történeti elemnek veheti. 1 (1. ábra) A szőlőterületek, szőlőhegyek, valamint a rajtuk és a közelükben levő népi épületek, építmények elhelyezkedése a településkutatásnak jelentenek fontos szempontokat, ugyanakkor ezek az épületek rendkívül sok, archaikus népi építészeti eljárást is tartalmaznak, máig konzerváltak. Nem véletlen, hogy DORNYAIB. már 1939-ben megfogalmazta, hogy a Balaton-mellék ősi faépítkezéseiről nagyon keveset tudunk. TÓTH J. pedig 1965-ben a göcseji szőlőhegyi pincék leírásánál hangsúlyozta, hogy a pince a ...„legigénytelenebb házalak,... Fejlődésében a ház fejlődése tanulmányozható". Vizsgálatukat sürgette BARABÁS J.-GILYÉN N. is, hangsúlyozva, hogy minden más építménynél jobban őrizték meg ezek az archaikus építőtechnikát, a korábban jellegzetes építőanyagokat és eljárásokat. 2 (1. kép) 1 Ez a veszély és hiba a szőlőhegyekről megjelenő könyveknél, ill. a pinceszemléltetéseiknél könnyen előfordulhat. Az 1981-86 közötti kutatási tervemben, - a VI. ötéves tervciklusban - többek közt a nyugat-dunántúli paraszti szőlészetet és borászatot vizsgáltam. Ez az összefoglalás a szőlőhegyi pincék korábbi építéstechnikáját mutatja be. Kutatóútjaim során Vas, Veszprém, Zala, Somogy megyék szőlőhegyeinek többségét bejártam, Burgenland és KeletStájerország területén is alkalmam nyílt terepmunkára, mint Herder, majd SOROS ösztöndíjasnak. (1981, 1983 és 1988-ban.) Az itt közölt képeket a Munkaeszköztörténeti Archívumban összegyűjtött és beleltározott kutatási anyagomból válogattam ki. 2 DORNYAI B. 1939. 48., TÓTH J. 1965. 19., BARABÁS J.- GILYÉN N. 1979. 109. O. BOCKHORN. 1989.
