Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

MÁRTHA ZSUZSANNA: A magyar baromfigazdaság helyzete az 1920-1938. években

nem javultak, A baromfikolera legnagyobb mértékben az év augusztus-november hónapjaiban és legkevésbé az április-június hónapokban pusztított. Veszélyességben vetekedett vele a baromfipestis. Mindkét betegség bejelentési kötelezettség alá esett. A szintén súlyos károkat okozó baromfitífuszt (a csirkék fehér hasmenését) az állatorvosok vérvizsgálattal diagnosztizálták, s ennek alapján vették fel ellene a küzdelmet. A vérvizsgálatokat az Országos Állategészségügyi Intézet kötelékébe tartozó szakállatorvosok végezték, akiknek helyszíni vizsgálata a baromfigümőkorra is kiterjedt. A baromfitífusz elterjedtségére jellemző volt, hogy a Tiszántúl egyik tanyakörzetében 144 tanyán a megvizsgált 5892 tyúk közül 856-ot (14,4 %/ot) találtak baromfitífusszal fertőzöttnek. A hónapokig tisztítatlan ólakban éjjelre összezsúfolt állományokban a baromfibetegségek kiküszöbölése nem volt könnyű feladat. Megszüntetésüknek legnagyobb akadálya a tenyésztők közömbössége volt. A náthás, diftériás tyúkok, csirkék szabadon járkáltak a falusi udvaron, és fertőzhették a többit. A népi tenyésztők kevés kivétellel nem tettek eleget a baromfiegészségügyi előírásoknak. Állami irányítás Az első világháború ideje alatti élelmezési nehézségek mindenütt fokozott mértékben terelték rá a figyelmet a baromfira. Erről a korabeli napi és szaksajtóban mind külföldön, mind nálunk számos írás tanúskodott. A békekötés után baromfitenyésztésünk új lehetőségekhez jutott, mert Nyugat-Európa országaiban és az USA-ban az 1920-as években emelkedett a nagy tápértékű, könnyen emészthető baromfihús és tojás iránti kereslet.

12 (6. ábra) 1925-től kezdve a magyar baromfinak és termékeinek az első világháború idején megszakadt kivitele ismét kedvezően alakult. A fokozódó verseny ellenére baromfiban sikerült a külföldi piacainkat visszaszereznünk. Félő volt azonban, hogy nem elegendő mennyiségű első osztályú tojás hiányában tojáskivitelünk a balkáni országok színvonalára hanyatlik. Ennek elkerülésére a Földművelésügyi Minisztérium szükségesnek látta a falvak és tanyák vegyes, kis testű és kevés, apró tojást termelő tyúkállományának tervszerű átalakítását egy nagyobb testű, s több tojást termelő, de a parlagi edzettségét és igénytelenségét lehetőleg megtartó, hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas hazai tyúktípusra. 1927-ben a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tételére indított állami akció keretében kidolgozták a baromfitenyésztés és a tojástermelés kívánt fejlesztésének irányelveit. Vérfrissítéssel olyan tyúkféleség létrehozására törekedtek, amely az export követelményeinek jobban megfelel. Evégből felújítva az első világháború előtt rendszeresített hímbaromfi-csereakciót, ezúttal 12 Az 1920-1938. években három esztendőnként baromfitenyésztési világkongresszusokat rendeztek: 1921-ben Hágában, 1924-ben Barcelonában, 1927-ben Ottawában, 1930-ban Londonban, 1933-ban Rómában, 1936-ban Berlinben és Lipcsében tartották azokat. Az ottawai kongresszuson Magyarországnak ítélt emlékplakett múzeumunk baromfitenyésztés-történeti kiállításában látható. Újabban ezeket a kongresszusokat ismét megrendezik.