Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében

ménesparancsnok, aki szívügyének tekintette a népies lótenyésztés fejlesztését, a nóniusz tájfajták kialakítását. Torontál megyében Nagybecskerek - ma: Zrenjanin (Jugoszlávia), Grabács - ma: Garabac (Jugoszlávia) stb. voltak az állandó ménbérlők (nóniusz és mezőhegyesi félvér), így pl. 1912-ben a 47 bérelt ménbőr 29 nóniusz, 10 mezőhegyesi félvér volt. A ménbérlők körében a legnagyobb népszerűségnek a telivérezett nóniuszok és a Furioso XXIII. ménivadékai örvendtek. A terület lótenyésztésének arculatát a két teleposztály, a bajai és verseci határozta meg. A bajai telepet 1858-ban, a versecit pedig 1866-ban alapították. Ez egyben azt is jelenti, hogy Bács-Bodrog megye lótenyésztése korábban indult fejlődésnek és ennek megfelelően hamarabb alakultak ki a tenyésztési körzetek. A megyében egyértelműen a mezőhegyesi mének aránya növekedett (nóniusz és mezőhegyesi félvér), a kisbéri félvér, az arab és a telivérek rovására. így egyszerre alakult ki a tömegesebb bácskai félvér mellett a bácskai nóniusz. Torontál és Temes megyékben egyértelműen a nóniuszok aránya növekedett, míg az egyéb fajták részesedése csökkent és a jellegzetes, leghagyobb testű nóniusz, a bánsági nóniusz tájfajtáját tenyésztették ki. A tájfajtatenyésztés, különösen a nóniusz tájfajtájának sajátságos helyzetét jól tükrözi, hogy 1917-től a ménbeosztásról szóló kiadványban Bács-Bodrog és Temes megyékben a nóniusz körzetekre kihelyezett méneket elkülönítve tüntették fel. Az a régi óhaj, hogy a községek mind nagyobb részt vállaljanak a méntartásban, a lótenyésztés önigazgatásában legjobban Temes megyében kezdett kialakulni. A községek, a legelőbirtokosság és a gazdasági egylet komoly részt vállalt ebben. (Úgy tűnik, hogy itt kezdett kialakulni az a modell, amelyben a tenyésztés irányítását tulajdonjogi alapon a polgári társadalmi tenyésztői szervezetek vették volna át az államtól.) A többi helyen a méntartás változatlanul állami feladat maradt.

63 A köztenyésztésben folytatott tenyésztési eljárás Végezetül szólnunk kell az állami ménekkel folytatott tenyésztési módról. A századfordulóig általában az ún. vegyes fedeztetési állomásokat létesítették - erről az előbbiekben már szó esett - ahol mindegyik mén más fajtát képviselt. A századfordulón került előtérbe a tájfajtatenyésztés kialakítása oly formában, hogy egy-egy fajtának eleinte csak apróbb szigetei - egy-egy fedeztetési állomás körlete - rajzolódtak ki. A századforduló után ezek a szigetek megnövekedtek, sok helyen összeolvadva mind nagyobb területet foglaltak el. E fokozatosság elvét követő tenyésztési politika 63 A nóniusz tájfajták tárgyalásakor nem feledkezhetünk meg a Hajdú megyében tenyésztett, ún. sziki nóniuszröl. Ez a tájfajta Debrecen város kezdeménéyezésére és közreműködésével alakult ki ugyanebben az időszakban, azonban eltérő társadalmi és gazdasági körülmények között. HETE YS. 1984.