Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében
1896-ban felállított mezőhegyesi törzsmének méretei Fajta n Marmagasság, cm Övméret, cm Szárkörméret, cm Fajta n X min. max. X min. max. X min. max. Telivér 5 171,2 167 175 182,8 175 188 21,8 21 22,5 Félvér 6 171,6 167 175 187,5 181 194 21,9 21,5 23 Telivérezett nóniusz 4 168,7 165 IIA 184,5 181 187 21,7 21 22 Gidrán 3 170,0 167 173 185,6 181 191 21,8 21,5 22 Nóniusz 13 171,6 168 177 189,0 182 200 22,15 20 25 A mezőhegyesvidéki tájfajta tenyésztő szövetkezet történetében súlyos törést jelentett D'ORSAY Olivérnek 1901-ben történt kényszerű nyugdíjaztatása. 59 Az elkövetkezett néhány esztendő tenyésztéséről kevés adatunk van. 1906-ban azonban a makói gazdák felkérték D'ORSAY-t az elnöki tiszt belöltésére, amelyet haláláig (1932) ellátott. Úgy tűnik, hogy ez az elnöki tiszt személyre szabott feladat volt, és a táj faj ta szövetkezetnek Mezőhegyeshez való korábbi szoros kapcsolata kizárólag D'ORSAY személyének volt köszönhető. Éppen ezért 1907-től a tájfajta szövetkezet kancáit előbb Nagylakon, majd 1912-től Nagymajláton levő fedeztetési állomásra összpontosított nóniusz ménekhez osztották be. A szövetkezetnek 1911-ben kiadott új szervezeti szabályzatában sem szerepelt már Mezőhegyes, hanem a tájfajtát tenyésztő szövetkezet a területileg illetékes méntelepösztály szakmai felügyelete alá került. 60 Ily módon működtek a hódmezővásárhelyi (dorozsmai mén teleposztály), a szarvasi (békéscsabai ménteleposztály), a Temes és Torontál megyei (verseci ménteleposztály), valamint a Bács- Bodrog megyei (bajai ménteleposztály) tájfajta, illetve tenyészkörzetek. A másik változás pedig az volt, hogy míg korábban a szövetkezet 59 1901. január 14-én megtartott lótenyésztési ankéton D'ORSAY rámutatott arra az ellentmondásos állapotra, hogy a méneskari tisztek a közös hadsereghez tartoznak, fizetésüket pedig a magyar Földművelésügyi Minisztériumtól kapják. Annak a véleménynek adott hangot, hogy már időszerű lenne a ménesintézményt vagy polgári vagy honvédségi keretbe illeszteni. A Magyar Hírlap szerint „ezt a beszédet felsőbb helyen nem tartották összeegyeztethetőnek egy közös tiszt állásával és gondolkozásával és Mezőhegyes geniális vezetőjének távoznia kellett." 60 A mezőhegyesvidéki tájfajta, 1911.3. p.
