Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

ERNST JÓZSEF: A tájfajták kialakulásának kezdete Magyarországon Mezőhegyes vonzáskörzetében

azoknak sem gazdasági, sem társadalmi hátterük nem volt meg, s Mezőhegyesnek a katonai pótlovak előállítása fontosabb feladata lett, mint a köztenyésztés szolgálata. Az viszont vitathatatlan tény, hogy ezen idő alatt a ménesben folytatott tenyésztői munka alapozta meg Mezőhegyesnek az egész Duna-medencére kiható későbbi szerepét. Többen elmarasztalták CSEKONICS hippologiai szaktudását, azt hogy nem törődött a fajtával, heterogén állományt gyűjtött össze, s formalista elveket vallott.

16 Első tekintetre valóban tarkának tűnik a kancák fajtaösszetétele. A moldvai, a bukovinai és a cserkesz lovak türk (turáni) eredetűek voltak, a székely lovak ugyancsak ehhez a típushoz tartoztak, míg holsteiniek spanyol ősökre tekintettek vissza, a magyar lovak a két típus között állhattak. Az állomány egységesen az ún. orientális, keleti ló típusához tartozott. Az egykori törzskönyvek tanúsága szerint igen kiegyenlített volt a kancák nagysága is, a zömében 15 markos (1 Marok = 10,536 cm, 1 hüvelyk = 2,634 cm), tehát 158 cm (szélső értékek: 14 marok 2 hüvelyk és 15 marok 1 hüvelyk) magassága.

17 Hasonló céltudatosságot látunk a fokozatosság elvét követő ménbeosztásban is. Igaz, hogy a kancákat szín szerint osztották ménesekbe, amely látszólag formalista megoldás, azonban ez megegyezett a lovas ezredek svadronjainak színösszeállításával. Az akkori tenyésztési technológiával (szabad pároztatás) a remonda (4 éves, be nem tanított katonaló) előállítási kötelezettségét a ménes könynyebben oldhatta meg. CSEKONICS 1790-től kezdődően a ménes kancaállományát már saját tenyésztésű csikókkal egészítette ki.

18 Az induló kancaanyag minőségét igazolja, hogy a két világháború közötti időszakban az állami ménesek törzskancáinak zöme, mintegy 60-70 olyan moldvai, cserkesz és székely kancától származott, amelyeket a ménes alapításakor hoztak Mezőhegyesre.

19 Bizonyos, hogy Mezőhegyes annak ellenére, hogy a köztenyésztésben a kiegyezésig nem töltött be olyan szerepet, amilyent az 550-900 tenyészkancából és 40-60 törzsménből

20 álló törzsállománya lehetővé tett volna, hatással volt a környék lótenyésztésére. Kitűnik ez néhány bejegyzésből,

21 amelyek szerint a kisorolt kancákat, illetve néhány kancacsikót a környékbeli gazdák vásároltak meg az Aradon, majd 16 RUISZ GY. 1888.14.p. ÓCSAG1.1984.10. p. 17 Grundbuch 1786-1821. No. 201-1000. MMgMA 4595., 4597., 4598., 4599. 18 CSEKONICS J. 1817. XIV. p. 19 BÁNYAI G. 1928. mellékletek. 20 M.h. és vidéke, 1896.70- 71.p. 21 Grundbuch, 1786-1821. No. 201-1000. Grundbuch, 1822-1843, No. 1-1000. MMgMA 4595., 4597., 4598., 4599., 4603., 4601., 4600., 4602., 4596. Csikók sorsáról szóló bejegyzések alapján.