Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TÖRÖK ZSÓFIA - SZÉKELYHIDY IVÁN - SZŐLLŐSY GÁBOR: Patkolókovács képzés Magyarországon az első világháború előtt

lentős helyet foglalnak el a háborúban, lovagi viadalokon szerzett sebek (szúrt, lőtt, vágott, égetett sebek) gyógyítási eljárásai is.

14 A XVIII. századtól már különbözik egymástól a városi és a falusi kovácsok társadalmi helyzete. Az előbbiek a városi polgárság alsóbb rétegéhez tartoztak, az utóbbiak jobbágykovácsok lettek. Nem ritka, hogy jobbágyi szolgáltatásaikat patkóban és patkószegben rótták le.

15 A mesterségbeli tudás átadása a céhek megjelenésétől a XVIII. század végéig feltehetően a céhszervezeten belül történt. Céhbeli kovácsok Mint említettük, a ló patkolása, különféle betegségeinek gyógyítása elsősorban a kovácsok feladata volt. Különösen a pata kezelése, a jó patkolás kívánt nagy hozzáértést. A jó patkolást a céhszabályok is megkövetelték. A legrégibb ilyen kovács céhszabályzatot 1467-ből, Kolozsvárról ismerjük.

16 A XVII. századtól a céhlimitációk tesznek sorra említést a patkolásról. Különbséget tesznek ó és új patkó, kicsi és nagy felütése között. Fontos volt az is, hogy a patkó a gazdáé volt-e vagy a kovács adta.

17 Az 1830-as évektől elterjedt gyakorlat volt, hogy kész patkók és szegek készültek, például Mecenzéfen. Ez már korábban is általános lehetett, ha nem is ipari méretekben.

18 A limitációkat az egyes megyék céhei rendszeresen megküldték egymásnak, forrásértékük tehát országos érvényű lehet. MÁRIA TERÉZIA 1761-ben rendelte el a céhszabályok egységesítését, ez a kovácsokra is vonatkozott. Az új szabályzat többek között 4-5 évi inaskodást írt elő. Az inas, miután felszabadult, legény lett. A mesterség fogásait általában a vándorlás során sajátította el magasabb fokon, ám a vándorlás nem volt kötelező. 1799. szeptemberében királyi rendeletet adtak ki a megyéknek, hogy a falusi és városi kovácslegényeket Pestre küldjék baromorvosi ismeretek elsajátítása végett. A képzés ebben az időben indult a pesti egyetem orvosi karának állatgyógyászati tanszékén. A legény mesterré válásának - mint az az 1799-es miskolci céhszabályzatból kiderül - két feltétele volt: a remekmű elkészítése és a baromorvosi végzettség megszerzése. Aki a baromorvoslást a pesti egyetemen elsajátította, az a remekmű elkészítése nélkül is mesterré válhatott.

19 1801- tői minden városból évente egy vagy két kovács ment a pesti egyetem állatgyógyintézetébe baromorvoslást tanulni. Ezt egy 1802-es rendelet is megerősíti, amely ugyanilyen ér14 MOLNÁR GY. 1936.16.p. 15 SZABÓ GY. i.m. 141.p. 16 BODGÁL F. EA8723. 17 BODGÁL F.EA7285. 18 VIG A i.m. 134.p. 19 BODGÁL F. EA4053.