Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

BALASSA IVÁN: A magyar sertéstartás történetének néhány kérdése

utaló terminusát. A fertő „mocsár, sekély vizes terület", melyben nemcsak ivott, de fürdött is a disznó. A partján élő növényzet és a fertő élővilága jó táplálékot nyújtott. Az avas „makkoltatásra alkalmas, öreg, szálerdő", mely elnevezés a keleti nyelvterületen gyakoribbnak látszik, de nyomokban, főleg földrajzi nevekben megtalálható máshol is. A fertő már 1055-ben a Tihanyi Apátság alapító levelében előfordul: „post hec ad eleuui humuk inde ad harmu ferteu".

22 1198: „In agar iuxta ferteu"; 1211: „Inde egreditur ad ferteu et in metis interpositis extenditur ad aliud Ferteu". 1967: „Ad quendam locum qui vocatur Dyznoferthehel", mely már a sertéstartáshoz való kapcsolatát közvetlenül is kifejezi. De melléknévi alakja is kapcsolódik a sertéshez. 1267/1380: „Ad lacum Gyznoufertes vocatum in quo laco aqua pluuialis stagnare consueuit".

23 Erdélyben földrajzi- és köznévként egyaránt előfordult. 1640: „...ott is úgy esett az fertőbe hogy mint a disznó olyan volt...", írták Marosvásárhelyen egy részeg emberre. A XVIII. században a fertő Csíkszentmihályon éppenúgy a sertések fürdőhelyét jelentette, mint Szolnok-Doboka megyében.

24 A Szamos- háton napjainkig élő közszó „pocsolyával telt gödör vagy árok, melyben a sertések fürödnek" jelentéssel.

25 Ha mindehhez a gyakori földrajzi neveket is hozzávesszük többek közt a bihari Sárrétről: Kosárfertő (Szerep), Ravaszfertő, Pápaszemfertő, Hármasfertő, Péreifertő (Biharudvari), Nagyfertő, Fertőhát (Biharnagybajom), akkor ebből elterjedtségét érzékelni lehet. A legjelentősebb dunántúli földrajzi név a Fertőtó, melynek kisebbik része tartozik 1918 óta hazánkhoz, melyet tudomásunk szerint 1074-ben jegyeztek fel először.

26 A fertő eredeti jelentése „fürdőhely állatok, elsősorban disznók részére", ehhez csatlakozik később a „mocsaras, ingoványos hely, láp" jelentés, majd ebből fejlődött ki az egyházi nyelvben a „bűn fertője". Tulajdonképpen a fordít ige származéka, melynek for- töve a finnugor, esetleg az uráli korig visszavezethető, de mert eredetileg hangutánzó lehetett, ezért ősi eredete minden kétséget kizáróan nem igazolható. „Ugyanebbe a családba tartozó magas hangrendű változat a ferde, fergettyű, fertő ... stb."

27 Ezek után feltételezhető, hogy a fertő szavunk is a magyar sertéstartás legrégibb szókincsrétegéhez tartozik. A hasonló jelentésű bánya egyes helyeken, így Heves megyében, a Nagykunságban, a bihari Sárréten, Nyíregyháza környékén háttérbe szorította.

28 A mocsári, fertőbeli sertéstartásról viszonylag nem sokat tudunk, pedig az minden bizonnyal sok régi vonást őrzött meg. SZŰCS Sándor a múlt század közepén még 22 TESZ. 1:895. p. 23 OklSz. 242-243. p. 24 SzTA 4:84. p. 25 SzhSzt. 1:287. p. 26 KISS L. 1988.1:469. p. Itt további Fertő- előtagú településnevek. 27 TESZ. 1:952. p. 28 MTsz., UMTsz.