Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

P. ERMÉNYI MAGDOLNA: Gyümölcstermesztés a Pannonhalmi Bencés Főapátság füssi gazdaságában, a századfordulón. I.

A karókat vásárolták. Évente általában 2000 karót vettek 40 forintért, a füssi gazdaságtól, illetve erdészetétől.

35 Értékesítés, fajták Az oltványok értékesítése nem jelentett gondot. Sokkal inkább az, hogy az egyre növekvő megrendeléseknek nem tudtak eleget tenni. Tekintve, hogy a gazdaság nem a nyereségért termelt, hanem a csallóközi gyümölcstermesztés széles körű elterjesztéséért, ezért igen alacsony áron adták a facsemetéket. JENEY E. í886-tól, amikortól már nagy mennyiségű facsemetét tudott az igénylők rendelkezésére bocsátani, az alma és körte oltványok darabját 21 krajcárért, a „csontárokét" 31 krajcárért árusította. Vezetése alatt az árakon semmit sem változtatott, „...mert meg voltam győződve, hogy a jó gyümölcs nemcsak a gazdagoknál a napi étkek koronáját: hanem a szegényeknél egészséges kenyérpótlékot képez."

36 A Pozsony megyei faiskolák ahonnan később gyümölcsösük számára facsemetéket vásárolt - az oltványok darabját 50-70 krajcárért árusították. Az állami faiskolák 25-40 krajcárért, a magánfaiskolák a fa méretétől függően 25-40 krajcárért adták el oltványaikat.

37 Számos csallóközi falu bírója kért a füssi faiskolákból községük faiskolája számára ingyenes, vagy jutányos áron oltványt vagy oltóvesszőt. Ugyanis az iskolai faiskolák fejlesztésére nagy mennyiségű szaporító anyagot juttatott a falusi tanítóknak is. Ezek mellett a plébánia kertek gyümölcstermelését is támogatta, többnyire ingyen küldte a gyümölcsfákat, oltóvesszőket.

38 Az oltványok eladásánál, tekintve, hogy nagyobb részüket távolabbi vidékekre küldték, gondosan becsomagolták. Szállítottak nemcsak Csallóközbe, hanem Komáromba, Esztergomba, Budapestre és még igen sok felé. Csomagoló anyagnak az ingyen rendelkezésre álló másodrendű nádat és zsúpot használták. A fácskákát egy általuk jól bevált módszerrel készítették elő a szállításra. Egy csomagot mindig két ember állított össze. Az egy csomagba tartozó oltványok gyökereit és koronáit szorosan, jól egymásba illesztették és 3 helyen vékony zsúpkötéllel összekötötték. A gyökérzetet nedves levéllel kitömködték. Ezután egy köteg zsúpnak az alsó felét összekötötték, megfordították, majd a kötés feletti hosszabb részt a földön körben szétterítették, megtaposták. A közepére állított faköteg gyökérzetét ezzel körben becsomagolták és fűzvesszővel körbekötözték. Ezután a fűzfavesszőket lefektették a földre egymástól 20-25 cm távolságban és erre vastagon ráterítették a nádat. A faköteget erre ráfektették és az egész takaró réteget ezen körbecsavarták, a 35 BFK BK 294/7. Faiskolai kimutatások 1889-1900 la-26. 36 BFK BK 294/7. Faiskolai kimutatások. 1889-1900. la-26 és JENEY E. 1896.12. p. 37 BFK BK 294/7. „1893. febr. 13-án megrendelt gyümölcsoltványok". 38 BFK BK 294/2. Levelezések.