Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

P. ERMÉNYI MAGDOLNA: Gyümölcstermesztés a Pannonhalmi Bencés Főapátság füssi gazdaságában, a századfordulón. I.

zad utolsó harmadában a nagyobb méretű vízrendezési, vízhasznosítási és lecsapolási munkák során a Csallóközben számos ér kiszáradt, a termékeny ligetek kopár helyekké váltak. Más területeket viszont - a gyenge gátak vagy tönkrement töltések miatt - a folyók áradása és a belvizek tették terméketlenné. A gyümölcsösök nagy mértékben elpusztultak. A XIX. század közepén FÉNYES Elek írja: „Komárom megye szelíd és vadgyümölcs dolgában áldott ezen megye csupán a csallóközi járást kell kivenni..."

3 Csallóköz kisebbik és alsó fele Komárom megyéhez tartozott. Valaha ez a rész is sokkal termékenyebb volt. A Duna és Vág gyakran kiöntötték és megsemmisítették a vetéseket, kaszálókat, gyümölcsösöket. 1886-os leírás szerint: „Nagy töltéseket is építettek már, de a baj még nincs elhárítva, hol az aszály, hol az árvíz látogatja a szigetet úgy, hogy most már a gyümölcstermelés is nagyon csökkent."

4 A Komárom megyei Csallóközben a gyümölcstermelés fejlődését nemcsak az áradások és belvizek lassították, hanem az ún. „atkás talaj" is.

5 Korábban a fákat e réteg áttörése nélkül ültették, a fák nehezen eredtek, vagy ha meg is eredtek, ahogy elérték az „atkás" részt azonnal kipusztultak. A XIX. század 50-60-as éveiben már néhány helyen e réteget áttörve ültették, ami szép eredménnyel járt és a gyümölcstermelés némi lendületet kapott. „Nagy Léélen, Ekeiben, Ócsán, Szilason, Keszegfalván, Gután, Nagy-Keszin, Fusson, Csicsón, Apácza-Szakállason szép gyarapodásnak indulván az oltogatás annyira dicséretes előrehaladást tesz, hogy egy-két év múlva Csallóköz nemcsak beéri az általa termesztett gyümölccsel; hanem más vidéknek is adhat abból."

6 Ennek ellenére a gazdasági szaklapok még az 1880-as évek elején is arról tudósítanak, hogy a „Csallóköz alig tud valami nagyobb szerű gyümölcstermelésről."

7 A hazai lakosság ellátása érdekében a szakemberek, lelkes hazafiak és egyháziak is szorgalmazták a gyümölcstermelés fejlesztését, terjesztését, a gyümölcstermelés mégis a kiegyezést követő években országos mértékben is hanyatlott. Fejlesztése érdekében az állam részéről az alkotmányosság első két évtizedében jóformán semmiféle jelentékenyebb intézkedés nem történt. Egy 1868-ban megalkotott tör3 FÉNYESE. 1847.22. p. 4 HUNFALVY J. 1886.538. p. 5 „Atkás talaj: Az atka összetapadt homokból és kavicsokból, néhol pedig homokkal összeállott csigákból és meszes földből áll, s majdnem oly kemény mint a homokkő. Az ily atkás helyek a vizet nehezen bocsátják át, és így a víz rajtuk vagy összefut, vagy iszapot ver. Atkás helyen fát nevelni csak úgy lehet, ha ültetéskor e réteget előbb keresztülvágják az alatta lévő földes rétegig. A csallóköziek az atkát kutak kirakására használják, mert e célra alkalmasabb mint a tégla." (In: Az Osztrák Magyar Monarchia írásban... 1898.246. p.) 6 GALGÓCZY K 1855.280. p. 7 GYKF1885.302. p.