Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

LAPOSA JÓZSEF: Az örvényes-aszófői Öreghegy szőlőterületének változása a múlt század közepétől napjainkig

- pédául ha az örvényesi tsz-szőlőt ma felosztanák. - Irányadónak, tapasztalatként azonban mindenképpen el kellene fogadni. Figyelembe véve a mai korszerű termesztési módszereket, egyéb helyi adottságokat, ez az 1,2-2,0 ha-os területi érték mintegy alsó határa lehetne a gazdaságos kisüzemi szőlőterületnek. Megítélésem szerint 1,5 és 5 ha közötti területi értékek között kellene gazdálkodni a főhivatású szőlőtermesztőnek. Természetesen tudom, hogy ehhez a gazdálkodáshoz el kell felejteni azt, hogy magánkézben évtizedek óta csak 0,3 ha (!), azaz 3 000 m

2 szőlő lehetett, el kell felejteni, hogy ennek következtében a minőségi borvidékeinken - igaz a Balaton-felvidéken is,- a szőlőterületek teljesen felaprózódtak és nagyrészt beépültek, s így csak néhány helyen lehet a fenti mértékű összefüggő területeket kialakítani, és el kell felejteni, hogy a jelenlegi gazdasági szervezetben a bortermelés teljesen gazdaságtalan. Befejezésül egyetlen gondolat. E dolgozat természetesen akkor lenne teljes érékű, ha az Öreghegyi szőlőtermesztés egyéb, nemzedékeken átöröklődött szóbeli és tárgyi emlékeit is felkutattam volna és a levéltárakból is kigyűjtöttem volna az erre vonatkozó irodalmat. Különösen a történelmi tragédiákról, illetve az ezeket követő változásokról kellene megkérdezni a még élő embereket. (19., 20., 21., 22., 23., 24., 25. ábra) Budapest, 1986-1988. 19. ábra. A viszonylag stílusosan felújított présház ma nyaraló, legalábbis környezetének viszonylagos elhanyagoltsága erre utal. Az oldalrész (egykori istálló) az 1858-as térképen még nem szerepelt. (Aszófő 1858-ban 1387. hrsz., ma 1111. hrsz.)