Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS ISTVÁN: Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. (4-4/a ház, gödöról)

A sertés (Sus scrofa dorn. L.) csontok közepes testű hosszú és egyenes orrú állatok maradványai. A sertés herélésre (ártány) egy fejlődésben lévő egyed mandibulája (C nagysága és keresztmetszete) a bizonyíték (2. ábra).

12 A ló (Equus caballus L.) maradványok között viszonylag sok ép darab-koponya és csövescsont került elő. Ezek zoológiai értékelhetősége mégis kicsi, mert fiatal vagy fejlődésben levő állatokból való. Csak egy mérhető metacarpus hosszából lehetett 141,0 cm

13 marmagasságot számolni ami alacsony testméretet jelent (3. ábra). Más pontok (os Phalagis I., radius darab, stb.) nagyobb egyedekből származnak. A típus meghatárzáshoz a III. lábujjak adtak segítséget. Ezek a jól vájt pata csontok (2 db) keleti típusú lovaké voltak. Az állkapocs és a koponya csontok alapján két hím és egy nőivarú egyed volt elkülöníthető. A kutya (Canis familiáris L.) maradványok nagytestű közepesen vastag lábú, erőteljes őrző (nem futó vagy kotorék) állatokból valók (4. ábra). Ennyi lelet a korabeli állattartás valós összetételét nem tükrözi. Mindenképpen figyelemre méltó azonban a ló nagy aránya. Ez megegyezik a már eddig feldolgozott nagyobb mennyiségű szentkirályi csontanyagon tapasztaltakkal.

14 Az elfogyasztott lovak nagy számaránya (akár a csont darabszámot akár az egyedszámot

15 vesszük alapul) arra utal, hogy a korábban nomád, lóhúst is gyakran fogyasztó nép bizonyos szokásait hosszú ideig, a letelepedett életforma mellett is megtartotta. Érdemes összehasonlítani az elfogyasztott állatok életkorát (3. táblázat). 3. táblázat A fajok életkor szerinti megoszlása Faj Juvenilis Subadultus Aduitus Maturus Senilis Szarvasmarha 2 1 7 Juh 2 Juh-kecske 2 Sertés 1 1 2 Ló 3 1 3 A ló esetében három csikókorban, egy fejlődése közben, kettő kifejlett de nem öreg korban került leölésre (5-6. ábra). Ezek szerint nem a „kifejlett, kiöregedett" vagy használhatatlanná vált példányokat vágták le, s fogyasztották el, hanem a 12 A herélésre a szemfog eltérő alakja alapján gondoltunk. A fog hossza a hímekre jellemző, keresztmetszete pedig egyértelműen a nőstényekével azonos. 13 VITT V.O. 1952.172-173. p. 14 KASSAI M. K.-TAKÁCS 1.1985.853. p. 15 BÖKÖNYIS. 1970.291-192. p.