Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Bökönyi Sándor: Szarvas 1. lelőhely, egy késő-újkori teleprészlet állatmaradványainak archezoológiai vizsgálata

Ugyanígy céltalan számításokat végezni az elfogyasztott húsmennyiség fajok szerinti arányára is. Az azonban így is világosan látszik, hogy a háziállatok közül a szarvasmarha, a vadállatfaunában az őstulok adta a legnagyobb húsmennyiséget. Hogy az egyes háziállatfajoknak húsok mellett voltak-e további másodlagos hasznaik, a kis csontmennyiség alapján nem volt eldönthető. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Szarvas—1 lelőhelyről előkerült a késői szakáiháti csoportba ill. a tiszai kultúrába tartozó viszonylag kis számú csontanyagban a háziállatfaunában a tipikus késő újkőkorra jellemző kép volt megfigyelhető, nagyfokú szarvasmarha-dominációval jóval ritkább sertéssel és kis kérődzővel (a kecske előfordulása nem bizonyított, ám valószínű) és igen kevés kutyával. A vadállatfaunában az őstulok és a vaddisznó a leggyakoribb fajok, de viszonylag magas az őz számaránya is, ami — úgy látszik — a békési régió újkőkorának egyik sajátosága. A vadállatmaradványok közt került elő a csontanyag legérdekesebb darabja, egy bölénymetacarpus, mely a hazai őskorban ritkaságnak számító és közlésre okvetlenül számot tartó darab. Mérettáblázatok Alsó fogsor Méretek: 1. p!-P4 2. P2

-P

4 3. Mj - M3 4. M3

hossza Lelt. sz. l 2 3 4 78.639 — 57,5 99 47 őstulok 78.701 -28 39 15,5 őz 78.771 ---15,5 őz 78.780 75 -86 44,5 vaddisznó 78.781 — — -43 vaddisznó A tlas Méretek: 1. arcus ventralis hossza 2. facies articularis cranialis szélessége 3. facies articularis caudalis szélessége 4. legnagyobb magassága