Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
tarozásának sok más módját is alkalmazták (fonott edény, kas, hordó, kád, láda, szuszék, zsák, hombár, padlás, stb.), amint erre az egykorú írásos adatok is bőven kitérnek.108 A vermekbe nyilván a hosszabb idő, egy vagy több év után elővenni szándékolt gabonát tették. A gabonásvermeket a legtöbb kutató összefügésbe hozza az aratás után rövidesen elvégzett nyomtatással, amikor a gyorsan kicsépelt, nagy mennyiségű gabonának ez volt a legcélszerűbb raktározási módja. Ezzel áll szemben a gabona asztagokban történő tárolása (a szabadban vagy csűrben), amiből egész télen, folyamatosan kézi csépléssel nyerték a szemet. A magyar néprajzosok ezenfelül ezt az eljárást az ázsiai (nomád), illetve alföldi gazdálkodás elemei közé sorolják.109 Ezt a felfogást azonban nem mindenki fogadja el.110 A kérdés bonyolultságát jelzi a Cserépvárral kapcsolatos, fentebb már ismertetett 1586. évi adat, amely szerint a szemet a vermekben tartották, de ugyanakkor nagy mennyiségű, kicsépeletlen asztag alakjában is tárolták a gabonát. Ugyanezzel a kettősséggel talákozunk az egri vár 1552. évi ostrománál is. Két távolabbi várban, Léván 1602-ben111 és Sároson 1637-ben112 a majorságban csépeletlen asztagokat, a várakban viszont vermekben, valamint magtárban, illetve padláson tárolt gabonát írtak össze. A XVII. században a Rákóczi-birtokokon a gabonát szalmájában, hatalmas asztagokba hordták össze, a cséplés kizárólag kézzel történt, de a gabonát részben vermekben is tárolták.113 A vermek jelenléte alapján tehát nem lehet egyértelműen csak nyomtatásra gondolni. Tovább bonyolítja a kérdést az, hogy a várak, uradalmak nagy méretű vermeibe nyilván nagy távolságokról is került dézsma, vásárlás útján vagy saját majorokból gabona, aminek a kicséplési módjára semmi adatunk sincs. A gabonásvermek egyik fő tulajdonsága, hogy ha egyszer kinyitották, rövid időn belül ki kellett üríteni. Ugyanis ha levegőt kap, hamarosan romlásnak, erjedésnek indul a benne tárolt gabona. A nagy méretű gabonás vermek tartalmának a felhasználásával kapcsolatban mindenképpen kereskedelmi árura, vagy nagy létszámú katonaság, illetve gazdasági szervezet ellátására kell gondolnunk. Utóbbival kapcsolatban említjük a kenyérsütés akkori formáját, vagyis az előre megsütött, nagy mennyiséget, amely közelebb volt a lepényhez, mint a mai értelemben vett kenyérhez.114 Erre vonatkozik egy érdekes adat a tárgyalt területről: Thököly Imre 1684-ben elrendeli, hogy négyezer kenyeret süssenek és azt szállítsák át Szerencsre, 108 Mindezzel bőven foglalkozik, a történeti adatokkal együtt: FÜZES E. 1984. 109 GUNDA B. 1937.; KUNZ, L. 1965.; SIGAUT, F. 1978.;FÜZES E. 1984. 125 128. 110 IKVAI N. 1966 a. 370—371. 111 OL E 156 UC 76:10/4 112 OL E 156 UC 76:2/6 113 MAKKAI L.1957. 22—23. 114 KISBÁN E. 1966.
