Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
A kormeghatározás kérdéséhez még egy adalékot említek. Az Országos Műemlék Felügyelőség 1975 körül népi pincék felmérését végeztette el. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Eger közvetlen környékén, összesen 22 községben elvégzett felmérések azonban csak a kis méretű, XIX—XX. századi, paraszti pincékre szorítkoztak és csak egy esetben (Szikszón) találtak gabonásvermet, földbe mélyítve.100 A régebbi, nagy méretű, részben egykori uradalmi pincék kimaradtak ebből a felmérési sorozatból. Olyan községekben sem került elő gabonásverem az újabb keletű pincékben, ahol mi a régiekben többet is találtunk (Hejce, Tibolddaróc). Ez is a gabonásvermek régi eredete, legkésőbb a XVIII. századi származása mellett szól. Maga a kőfaragás a tufavidék lakossága számára, alkalmazkodva a természeti körülményekhez, évszázadok óta megszokott,magának értetődő munkát jelentett, akár a pincék kivájására, akár építőkövek kitermelésére végzett kőbányászatra gondolunk. A tufa szinte késztette az embert a felhasználásra. A képzett, hivatásos kőfaragók mellett egyszerű, paraszti kőfaragók is voltak (és vannak is),akik önmaguk számára faragtak. Ezért indokolatlan távolabbi kulturális hatásokra gondolni.101 A kővágás, kőfaragás történetét és folyamatát nem tudjuk visszakövetni, ennek régi gyakorlatát azonban bőven bizonyítják a boldogkői és a siroki várban lévő középkori, bonyolult, tufába vágott termek, járatok102 és maguk a XVI— XVII. századig visszakövethető, tufába vágott gabonásvermek is. A tufa faragása nem kíván komplikált eljárásokat. A kő megmunkálásának eszközei alig egy-két változatot jelentenek és ezek is a legrégibb időktől a mai napig használatban vannak. Ezek részletes feldolgozásával és a vermek oldalán látható kőfaragási nyomok segítségével lehetne esetleg eredményre jutni. A tufába mélyedő gabonásvermek készítőiről semmit sem tudunk. Az uradalmak majorjainak szerkezete pontos, de nagyított másolata volt az önellátó jobbágygazdaság szerkezetének. A majorsági építkezéseket pedig a jobbágyok végezték robotban s nyilván saját építményeik anyagát, szerkezetét és formáit alkalmazták, legfeljebb nagyobb arányokban.103 Ugyanez vonatkozik a gabonásvermekre is. Egyöntetű az a megállapítás, hogy az uradalmakban (és tegyük hozzá a várakban is) a jobbágyok készítették a vermeket, de sajátjukhoz képest többnyire nagyobb méretűeket.104 Lehetséges, hogy egyesek specializálták magukat erre, mert pl. Egerben XVI—XVII. századi írott emlékek vannak pinceásó mesterekre,105 a XVIII—XIX. században pedig ugyanezen a környéken kőfaragó közpon-100 Országos Műemléki Felügyelőség Népi Építkezési Csoport. A dokumentációkat 1983-ban Erdélyi Z.-né bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton mondok köszönetet 101 SZAKÁLL S. —VIGA GY. 1984. 115—116.; VIGA GY. 1985. 7, 27, 61. 102 BAKÓ F. 1970—71. 353. 103 MAKKAI L. 1957. 9—10. 104 TAKÁCS S. 1915. 302.; IKVAI N. 1966 a. 370.;FÜZES E. 1984. 123. 105 BAKÓ F. 1961. 44.
