Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
MÚZEUMI ADATTÁR: - Rakmányiné Bárdos Éva: Újabb adatok egy főúri lószerszámról
A szerszámegyüttes 55.12 ltsz alatt került nyilvántartásba, kartonján a következő adatok szerepelnek: „Angol kumetos, grófi címeres koronázási díszszerszám. Vétel 1955. 15000 Ft, 2 lóra való, készítette Dulcz Antal Budapest. Készült: fekete mintázott bőrből, rézveretes címerekkel, díszes rézcsatokkal. Az izzasztó bőrre rádolgozott királykék színű bársony arany szövedékkel és rojtokkal díszítve. A rojtozat kissé hiányos. Tartozék: kantár, farhám, kumet-ugrószíjjal, kápa-farokszíjjal, tartószíj, istráng, heveder-hajtószárral, hátszíj. Használt, de jó állapotú." (2. ábra) A gyártó mester neve már a leíró kartonon is szerepel. Bizonyítékot is találtam rá, a lószerszámon bepecsételve a következő található (3. ábra) Nyilván az eladó tájékoztatása nyomán sokáig úgy vélték, hogy I. Ferenc koronázásán vett részt a szerszámzat, ami 1792-ben volt. Ám a Dulcz céget csak 1859-ben jegyezték be, ekkor kapott Dulcz Antal mesterjogot1 (4. ábra) Az említett ceremónián tehát a szerszám nem vehetett részt. I. Ferenc Józsefet 1867-ben koronázták, de mivel a lószerszámon BUDAPEST felirat szerepel (Budát és Pestet 1873-ban egyesítették) ezen a koronázáson sem vehetett részt a lószerszám. A következő koronázás 1916-ban történt, ám ez a tárgy készítési dátumát illetően közömbös. A következőkben megkísérlem a készítés időpontját pontosabbá tenni, amihez a Dulcz cég története szolgáltat bizonyos támpontokat. Ez a cég igen jó hírt szerzett magának munkáival, amit az alábbi méltatás is tanúsít:2 „Dulcz Antal a múlt század 50—60-as évei között alapította meg üzletét, amely Flanyek és Melkó majd Melkó Bertalan cég alatt a közelmúlt esztendőkig mint egyik legjobb szíjgyártó cégünk működött. Dulcz Antalnak tulajdonítják az érdemet, hogy Magyarország szíjgyártó ipara világhírűvé vált és Flanyek segéd, aki ennél a cégnél dolgozott, majd annak utódja lett, remekművű nyeregmunkájával megszerezte Magyarország részére az egész lovasvilág elismerését. Főúri rendelőink egyre ritkábban hozatnak külföldről nyergeket és lószerszámokat, mikor ezeket a nyergeket megismerik. Ezért vált Dulcz Antal neve fogalommá a lószerszám- és nyeregkészítés terén. Az ő egykorú, igen érdekes mintarajzait adtam közzé a magyar szerszámokról írott fejezetemben. Dulcz Antalt a külföld is elismerte, amit az bizonyít a legjobban, hogy a walesi herceg udvari szállítói, a cs. és kir. udvari szállítói címekkel, valamint több kitüntetéssel jutalmaztatott.3 Érthető, hogy a híressé lett cég az 1885. évi országos kiállításon is szerepelt.4 A kiállítás katalógusában ez olvasható: „1839. sorszám Dulcz Antal, cs. kir. udvari nyereg— és szíjgyártó Budapest. Alapítás 1859. 10 munkás. Kitüntetések: Bécs, Párizs, Szeged és Székesfehérvár. (Versenyen kívül Jurytag.) Nyerges és szíjgyártó — munkák. Közremű-1 BFL IV. 1303/f Pest v. Tanácsa iratai II. 557/1859. Dulcz Antal iparengedélye. 2 Pettkó—Szandtner T., 1931. 126. p. 3 Mudrony S., 1885. 203. p. 4 Keleti K., 1886. III. 297. p.
