Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Karsztfásítás az Osztrák—Magyar Monarchiában, különös tekintettel a horvát tengermellékre és Fiume városára
A teljesség kedvéért foglalkoznunk kell Bosznia-Hercegovina karsztfásítási tevékenységével is. Az erdődús országban 1890-ben kiadott erdészeti szolgálati utasítás (melyet az 1869. évi török erdőtörvény előzött meg) a fahasználatok és a legeltetések szabályozására fektette a legnagyobb hangsúlyt.38 Itt azonban ismételten rá kell mutatnunk, hogy a Karszt-vidék lakosságának egyedüli megélhetési lehetősége az állattenyésztés volt. F.hhez pedig lombtakarmányra és alomra volt szüksége. „E miatt tehát — írták a tartomány Karszt-vidékéről 1901-ben - azt az eszményi tervet, hogy a karsztvidék sivár térségein végtől-végig szép szálerdők létesíttessenek — nem is tekintve a mérhetetlen nagy erdősítési költségeket — megvalósítani nem lehet."39 Mégis a szarajevói erdészeti középiskolában részletesen oktatták, foglalkoztak a karsztfásítási kérdésekkel. Az ottani tanár, Ferdinánd HOLL német nyelvű könyvet50 is írt a karsztfásítási munkákról, amelyben nagyon meggyőzően fejtegette, hogy a karsztfásítás valódi nemzetgazdasági érdek. A megszállt, majd az Osztrák—Magyar Monarchiához csatolt tartományban az első világháborúig mégsem történt jelentős karsztfásítás. Az Osztrák—Magyar Monarchia osztrák tartományaiban folyó karsztfásítások áttekintésére a mezőgazdák 1907-ben Bécsben tartott VIII. nemzetközi kongreszszusa adott jó alkalmat.41 Az előadásokon és a tanácskozásra megjelent kiadványokban összefoglalták az addigi tapasztalatokat. Hangsúlyozták a karsztfásítási törvény szükségességét, a megfelelő, csak fásítási tevékenységet folytató erdészeti egység létrehozását. A legeltetés megakadályozására, illetve a bóra kártételének csökkentésére a védőkerítés elkészítését is szükségesnek tartották. Fontos feladat volt a fásítandó területek összeírására, azaz a karsztfásítási kataszter felfektetése, és — megfelelő csemetekert létesítésével — a szaporítóanyag biztosítása. A helyi erőforrások igénybevételén túl elengedhetetlenül szükség volt az állam anyagi segítségére is. Ezekután tekintsük át, hogy a magyar—horvát tengerparton ezeket a feladatokat a magyar és horvát hatóságoknak miként sikerült megoldaniuk! III. A magyar—horvát tengerparti Karszt Fiúmétól Noviig (Novi Vinodolski — Jugoszlávia) terjedő szakasza az osztrák—magyar kiegyezésig, illetve az 1868. évi magyar—horvát kiegyezésig az ún. „Civil-Horvátország"-hoz tartozott. Novitól a dalmát határig húzódott a horvát határőrvidék tengerparti sávja, amely határőr-38 MUZSNAY G. 1897. 734. p. 39 Az Osztrák—Magyar . . . XIX. k. 1901. 465. p. 40 HOLL, F. 1901. A könyv kapcsán írt ismertetőt TOMASOVSZKY I. 1902-ben. 41 Lásd: PUCICH, J. 1907., RUBBIA, K. 1907. és Die Karstaufforstung in Krain . . . 1907.
