Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
borpincét azonosítani az általunk felmértekkel, ilyen nagyszámú gabonásvermet egy helyen sem találtunk. 1964-ben Ecsedy Cs. a községben végzett általános néprajzi gyűjtés közben a pincékben lévő gabonásvermekről is feljegyzett néhány adatot. Az adatközlők szerint a századforduló táján újakat már nem készítettek, de a régiek közül némelyiket még használták. A pincéken kívül azonban nem tudtak gabonásvermekről.40 A tibolddaróci gabonásvermeket Füzes E. is említi, közelebbi adatok nélkül.41 1978-ban Csorna Zs. a Rákóczi tsz feldolgozó pincéjének borházában ereszkedett le az egyik verembe, felmérte és fényképfelvételeket készített. 1979-ben e sorok írójával járt ismét a vermeknél, majd 1980-ban az alább d, e, f, és g pontokban ismertetett pincékben készített fényképfelvételeket a vermek szájnyílásáról.42 Tibolddaróc község Ny-i széle felett meredek domb húzódik, amelynek oldalában sok borospince és barlanglakás sorakozik, több szinten egymás felett, kivétel nélkül valamennyit a tufába vágták. A barlanglakásokat már elhagyták lakóik, de a borospincéket többnyire ma is használják. A pincesor hossza kb. 1 km. Déli végében szétszórva, de viszonylag közel egymáshoz, részben a Víg utcában (régi nevén „Verem-köz"), helyezkedik el az a nyolc pince, amelyekben a gabonásvermek találhatók. (22—23. kép). 1981-, 1983- és 1984-ben mértük fel a vermeket. A pincéket a jelenlegi, illetve egykori tulajdonosuk után nevezik ma is a helybeliek. a) „Rákóczi" mgtsz feldolgozó pincéje (hrsz. 307.) (24. kép B). A pince korábban a Zichy, majd az 1930-as évektől a Kerekes családé volt, 1945 után pedig a termelőszövetkezet birtokába került. A pince előtti emeletes borház 20 cm vastag betonpadlója alatt, a helyiségben egyenletesen elosztva mélyed le öt gabonásverem. A hatodik ma már nem látható, betömték és felette must feldolgozásához betonkádat alakítottak ki, de a helyét pontosan ki lehet szerkeszteni. Eredetileg tehát három-három verem volt két sorban. Valamennyi ma is látható verem üres, néhány éve kitisztították, bár semmire sem használják. A betonban kihagyták a szájnyílásokat, így mind az öt hozzáférhető. Szájnyílásuk kerek, pereme külön kőből készült, de ennek pontos alakját a ráhordott beton miatt nem látni. Oldaluk azonos módon, finoman megmunkált, égésnek, koromnak nem láttuk nyomát. A méreteket táblázatban közlöm (II. táblázat). 1. verem. Felső kétharmadában hat sorban ritkán elhelyezett kampós vasszegek vannak. Némelyik már hiányzik, de a szögletes lyukak jól látszanak. Felső részét kb. 1,5 m2 -nyi felületen az újabb időkben áttörték. 2. verem. Ottjártunkkor két hatalmas hordó elfedte a kerek szájnyílást, ezért ezt nem tudtuk megvizsgálni. 3. verem. A fenék középen 15 cm-re feldomborodik. Felső kétharmadában öt 40 MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattár. A magyar néprajzi atlasz kérdőíve. Tibolddaróc 140/a. 41 FÜZES E. 1984. 101, 296. 42 Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívum 3588.
