Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balázs György: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében
„Volt a Balaton mellékén több tiprómalom is, azok is mind elpusztultak: én magam az utolsót még láttam Balaton Kajáron, mely a biróé volt, helybeliek készítették s így pontos helyi nomenclatúráját még össze szedhettem, a mi annál értékesebb, mert ma már ennek a helyén is gőzmalom áll.62 A tiprómalomnak két része, két helyisége van: egyik a tipró, a hol a mozgás, másik a malom, a hol az őrlés létesül. A tipróhelyiség nagy köralakú terem, alacsony falait a duczgerendák tartják, ezeket fent a koszorúgerendák kötik össze körben, a koszorúgerendákra dűlnek a szarufák, melyek fent a csúcsban futnak össze, s melyek összetartását és erősségét biztosítják a szarufák szarkalábjai. A szarufák közé van beékelve a kötésfák négyzete s ennek, minthogy ez tartja a főgerendát, természetesen erősnek kell lennie. Hasonló négyzet van alul is a földbe rögzítve s ezeket felső és alsó gerendafészeknek nevezik. A két fészek középső kötésgerendájába illeszkedik bele a három öl hosszú főgerenda a végében levő lapiczkavassal. Ennek a gerendának a közepén van a tiprópadló ferde nívóban, vagyis egyik fele a vízszintes nívó felett, másik fele az alatt áll. A padlót a padlógerendák tartják, melyek a főgerendából sugarasan indulnak ki: a padlógerendák végét a körív vonalán a keréktalpfák kötik össze s e talpfák alsó felén vannak a fogak. E fogak hajtják a fürszacz-kereket, mely a kis gerendán fekszik szintén külső és belső fészekkel. Ez a mozgató rész, melyben a mozgás így történik: A lovakat felhajtják a tiprópadlóra, azok mindig fölfelé (hegynek) törekszenek s így egy helyt lépdelnek, mert a tiprópadlót magok alól kitolják ép az ellenkező irányban, mint a melyben ők állnak és lépdelnek. A tiprópadló mozgásával, a fogak közvetítésével, megindul a kis gerenda is, mely átnyúlik a malom helyiségébe. A malom helyiségében az egész belső szerkezetet a medvetalpra helyezett kőpad, vagyis kőtartó pad tartja: ennek négy lába van, ezeket Összeköti elől a felső és alsó sámol, oldalt fent a vánkos. A lábakon keresztül megy a régöl: a két régöl közt van a vashid (fából!). A kis gerendőnek a malom helyiségébe eső részén van a nagykerék, mely szintén fogas: a sámol és a vashíd közé van betokózva a szálvas nevü tengellyel biró fogas korong, melyet a fogaiba illeszkedő nagy kerék forgat: a korong felett van a balancz, azután az alsó és felső kő, majd a garat, melyeket együtt bádog kéreg vesz körül. A kőpad mellett van a kőemelő daru: a íöbbi felszerelés a kőpad padlóból és a lisztes ládából áll. Egy ilyen malom 1 mázsa kukoricát 1 óra alatt puhára őröl, tehát ugyanolyan munkát végez, mint a vízimalom."63 Garay Ákos 1910-ben Varsányban (Veszprém m.) fényképezett le egy nyitott színben álló tiprómalmot64 (9. ábra) A fényképen jól látható ferde helyzetű tiprókerék e típus legjellemzőbb eleme, s ez a fotó kíséri végig a tiprómalmokról szóló 62 V. ö. VAJKAI ZS. 1978—80. p. 366.: „Ez utóbbit (t. i. a. Balatonfökaráji tiprómalmot) 1916-ban szedték szét." 63 JANKÓ J. 1902. 248. 64. EAF 11523. közli MN. 1.1.1., PONGRÁCZ P. 1967. 36., VAJKAY ZS. 1978—80. 366., MNL. IV. k. 558.
