Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
helyben történt, és 50—60 frt között, ha a megrendelő nem rendelkezett önálló csőgyáró kapacitással.)95 Ezek a költségarányok a későbbiek folyamán az alagcsövezés szempontjából még inkább kedvezőtlenebbé váltak. Későbbi időszakból származó számítások szerint, 1 kh föld termővé tétele közel négyszer annyiba került alagcsövezéssel, mint lecsapolással.96 Az alagcsövezés kivitelezése azonban nemcsak tetemes pénzügyi kiadást jelentett, de a megrendelőnek még számos más pl. jogi és telekkönyvi problémával is szembe kellett néznie. Kvassay Jenő 1876-ban megjelenő írásában ezekre hívta fel a figyelmet és „az alagcsövezés keresztülviteléhez kellő törvények" meghozását sürgette.97 Miként ezt a korábban tárgyalt Anglia gyakorlatában láttuk az erre vonatkozó és minden részletre kiterjedő törvények, rendelkezések megelőzték az ilyen jellegű munkálatokat. Nálunk viszont már több ezer kat. holdon végeztek alagcsövezést, amikor az ezzel összefüggő kérdések jogi rendezésére kísérletet tettek. Jogszabályokra várt többek között a feladat, hogy az alagcsövezési hitellel kapcsolatban felmerülő problémákra orvoslást nyújtson. A talajjavítási hitelről is intézkedő 1889. évi XXX. tc. e tekintetben döntő áttörést nem hozott, állításunk igazát a statisztikai adatok is alátámasztani látszanak. 1879 és 1889 között 14 326, 1890 és 1899 között 9794 (!) kh föld alagcsövezésére került sor. Fellendülést, de nem áttörést, csupán az 1900 és 1909 közötti évek hoztak, ekkor 17 589 kh-on végeztek alagcsövezést. A gyorsabb ütemű alagcsövezést a tőkehiányon kívül még számos más jogi kérdés tisztázatlansága hátráltatta, így elsősorban a tagosítás ügyének elhúzódása.98 Az alagcsövezés elterjedésének első számú akadályozó tényezői között igen gyakran szerepelt — különösen a kezdeti időszakban — a csőhiány. A tanulmányban meglehetősen bő keretek között foglalkoztunk ezzel és láthattuk, hogy az állam igyekezett a csőgyártógépek beszerzéséhez segítséget nyújtani. Talán e fáradozásnak is köszönhetően a későbbiek során túltermelés jelei mutatkoztak. Összességében elmondható, hogy Magyarországon a 80-as évek végétől már elegendő csövet gyártottak, ennek hiánya általában már nem akadályozhatta a munkálatok kivitelezését. Valószínű azonban, hogy a kisebb birtokosok közül többen nem tudtak sajtót vásárolni, a készen vásárolt cső pedig — mint láttuk — tetemesen növelte a költségeket, és ezért esetleg elálltak az egyébként szükséges beruházás végrehajtásától. Saját csőgyártó kapacitás hiányában viszont gondot jelentett a szállítás, ami újabb költségtényezőként jelentkezett. A vasúti tarifák csökkenésének követelése 95 Nemzetgazdasági . . . 1884 ... 39. p. 96 ROZSNYAY K. 1928. 39—40. p. 97 FE. 1876. nov. 20. Kvassay Jenő: Előadások az alagcsövezésről és a rétöntözésről. 389. p. 98 Ez különösen a kis- és középbirtokosokat érintette hátrányosan, de mindenekelőtt az Erdélyben élő gazdákat.
