Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fehér György: Az alagcsövezés gazdasági problémái Magyarországon (1852-1918)
próbáltuk — a pénzügyi, jogi, technikai, szervezeti stb. feltételeket meg kellett teremteni, és nem utolsósorban a közgazdasági körülmények szorító kényszere (magas földárak) szükségeltetett ahhoz, hogy a talajjavításnak ezt a költséges módját gazdasági szempontból is számottevő mértékben alkalmazzák. A korabeli megítélések szerint Magyarországon alagcsövezéssel termővé, vagy jobban termővé tehető összefüggő földterületek csak Szepes, Sáros és Máramaros megyékben, valamint az Alföld középső vidékén voltak. Itt találhatók olyan agyag és szikes természetű talajok, amelyek igényelték az ilyen természetű talajjavítást. A Felvidéken ennek nem voltak technikai akadályai, míg az Alföldön hiányzott az árokrendszer, amelybe az alagcsövet torkoltatni lehetett, ezen felül nem volt kellő mértékű lejtés, enélkül pedig a csőben felgyülemlett víz nem tud lefolyni.19 Az Erdélyi Gazdában közölt vélemény szerint még Erdélyben is nagy szükség lett volna az alagcsövezésre, mert „a művelés alatt álló területnek 20—25%-a vadvizes, és 50—60%-a rossz altalajjal bír".20 Az elkövetkezőkben vegyük szemügyre, hogy az alagcsövezés megvalósításához szükséges feltételek miként befolyásolták ezeket a beruházásokat. Az alagcsövezésre, mint a mechanikai talajjavítás legköltségesebb módjának alkamazására általában akkor és ott került sor, ahol a művelhető földterület mennyisége nem növelhető, vagy pedig a magas telekárak következtében még mindig ez a kevéssé költséges lehetőség. Az 1849 és 1918 közötti korszakot vizsgálva leszögezhetjük, hogy a fenti állapotok a magyar mezőgazdaság egészére nem voltak jellemzőek. „A föld ára még nem emelkedett annyira, hogy kifizetné, illetőleg kamatját a törlesztési százalékkal együtt meghozná az ily nagyobbszerű befektetést igénylő pénzösszegnek. Aránylag még sok a mívelhető föld, tehát még nem érzi a túltömött lakosság szükségét annak, hogy alagcsövezésre költsön. Amenyibe jelenleg egy hold alagcsövezése kerül, annyiért meg lehet egy hold földet örök áron venni."21 Magyarországon a század utolsó évtizedeiben a lakosság évi átlagában 0,53%-kal, a szántóföld viszont 0,8%-kal nőtt,22 ezért az alagcsövezéssel megvalósítható talajjavítás iránt nem volt akkora gazdasági igény, mint pl. Angliában. Nálunk ugyanis más és költségkímélőbb eljárásokkal is lehetett a szántóterület nagyságát növelni. Gr. Andrássy Dénes hosszúréti birtokán (Gömör m.) 10 kh-on eredményesnek bizonyult az alagcsövezés, mégsem folytatta azt. „Eredetileg 330 holdon volt az alagcsövezés tervezve, de mivel a befektetés nem volt arányban a föld csekély értékével, nem terjesztett ki."23 Bizonyos körülmények között azonban mégis ajánlatos a talajjavítás e formája, mert „Lehetnek azonban egy birtoktestben bizonyos nagysá-19 KVASSAY J. 1880. 84 85. p. 20 EG. 1898. ápr. Br. Kemény Béla: Alagcsövezzünk. 188. p.; Kvassay szerint még az ország északi, északkeleti és délnyugati részében van szükség alagcsövezésre. GL. 1885. márc. 15. 238. p. 21 GyM. 1883. ápr. 21. Ébner Sándor: Az alagcsövezés előnyei. 122—123. p. 22 Magyarország története . . . 1979. 6/2. k. 1046—1047. p. 23 Talajjavítások ... 1881-ben ... 84. p.
