Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Balassa Iván: Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában
Egy talajmegmunkáló eszköz: a hasogató Európában BALASSA IVÁN Az eke különböző fajtáinak vizsgálata csaknem két évszázadra tekint vissza Európában. A faeke olyan szerszám volt, melynek két vas alkatrésze: a csoroszlya (hosszúvas) felhasította a földet, amit a szántóvas (laposvas) felszakított és két oldalra túrt vagy fordított.1 Ez a két vas alkatrész azonban az eke kialakulása folyamán két különböző szerszámon is előfordulhatott. A csak csoroszlyával felszerelt hasogató az előszántást végezte, utána jött szántóvassal a tulajdonképpeni eke, mely a föld felforgatását végezte. A két szerszám különböző területeken, különböző időben egyesült, mert így a szántás egy menetben, egyszerre lehetett elvégezni. Ez után a hasogatókra kisebb munkák maradtak: a rét felhasogatására, a talaj felszínének porhanyítására, a gaz és gyökereinek szétszaggatására és nem egy esetben a fogatolt munkaeszközből kézi szerszámmá változott. Bár az ekéről szóló európai irodalom már a századforduló idején is említette a hasogatót, de az első, aki ennek nemcsak formájával, hanem munkájával is foglalkozott KORÉN, Hans a gráci egyetem professzora.2 E szerszám munkáját és jelentőségét így határozta meg: „A hasogató mint művelési eszköz a parlag vagy az ugar feltörésére szolgált, ami természetesen csak egy másik eszköz segítségével történhetett, melyről a csoroszlya hiányzott és csak szántóvassal volt ellátva. Ez esetben a szántást két részre bontották: a hasogató függőlegesen felhasította a talajt, majd egy csoroszlya nélküli túróeke (Ari) következett, mely a földszeletet párhuzamosan felmetszette és oldalra tolta. Az ágyekék mind a két vas alkatrésszel rendelkeztek és a szántás műveletét egyszerre végezték."3 A hasogatóval kapcsolatban felmerül eredetének és korának kérdése, melyre jelenlegi adataink alapján egyértelmű és végleges választ nem tudunk adni, legfeljebb többé vagy kevésbé valószínű elképzeléseket kockáztathatunk meg. Tudjuk, 1 BALASSA, I. 1973. passim. 2 KOREN, H. 1950. 164-179; 220—222. 3 KOREN, H. 1950. 164.
