Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
A dunántúli nagybirtokokon általában az 1730-as évekre figyelhető meg az uradalomszervezés lezárulása,a földbirtokviszonyok megszilárdulása,25 majd az 1740-es évektől, a javuló értékesítési lehetőségek hatására a majorsági termelés fellendülése.26 Endréden Lécs Ágoston apátsága alatt vették vissza az irtásföldeket, az árendába adott malom és kocsma ismét földesúri kezelésbe kerültek, s a makkoserdők addigi szabad használatával szemben a jobbágyoknak makkbért kellett fizetniük.27 Lécs apát Endréden ispánlakást, új csűrt, malmot, magtárat, marhaállást és juhistállót építtetett. A majorban mintegy 700 mérős földön búza, rozs, lencse, borsó, tönköly és kender termett, s hasonló területű rét és legelő volt az apátság birtokában.28 A majorsági alkalmazottak körét a XVIII. század végén két béres, a telkes jobbágyok közül választott pajtabíró és erdőkerülő, a házas zsellérekből felfogadott urasági kanász, birkás és téglaégető, méhész és egy-egy szakácsnő és szolgáló alkották. Külön cselédházak nem voltak, a béresek a faluban, az uradalom házában laktak.29 Endréd jobbágyfaluról az úrbéri rendezéskor, 1767-ben készült pontos felmérés.30 A 46 6/8 telket bíró 121 jobbágyból 12 volt egésztelkes, huszonnyolcan nyolcadtelket bírtak. Az átlagos teleknagyság 3/8 teleknek felelt meg. Egy egésztelekhez 22 hold szántó, 12 szekér szénát termő rét tartozott. Az egészhelyesek robotkötelezettsége heti egy nap, 2 marhával és saját szekérrel végzett igás-, vagy két nap kézirobot volt. A 19 házas zsellér 1 4/8 hold belsőséggel rendelkezett, évi 18 nap kézirobottal tartoztak az uradalomnak. A telkes jobbágyok évente egy alkalommal, a szántás idején 4 marhával, saját ekével és boronával dolgoztak az uradalmi földeken. A községnek szőleje is volt, így bormérő joguk Szent Györgytől Szent Mihályig — azaz áprilistól szeptemberig — tartott. A század végéről részletes kimutatásunk31 is van az apátság Endrédről származó 2794 forintnyi jövedelmének forrásairól. A földesúri járandóságok, haszonvételek 1231 (úrbéri adó, egyéb szolgálmányok 196, gabona-, bor-, báránytized 586, négy rét 324, erdő 3, két malom 40, mészárszék 5 és censualisták 77 forint), a majorság 1046 (450 pozsonyi mérős föld után 736, méhészet 20 és német juhok után 290 forint), végül a bérletek (bérbe adott föld 289, legelőbér 12, tóközi kukoricaföldekért 75, zsellérek juhok után 53 és négy nemes földekért 88 forint) 517 Ft bevételt eredményeztek, s ehhez 25 Az 1740—60-as években egyre sokasodó határvillongások is ezt a folyamatot jelzik: a jobbágyfalvak határainak rögzülésére, a hódoltságban elpusztult falvak, majorok betelepítésére, a jobbágyi földhasználat csökkenő lehetőségeire utalnak. SÖRÖS P. 1911. 571. p. 26 FÜLÖP É. M. 1981—1983. 321—324.; WELLMANN I. 1979. 103. p. és köv. 27 MAGYAR E. 1984. 23—25. p. 28 SÖRÖS P. 1911. 52., 571. p. 29 MAGYAR E. 1984. 39.. 4L p. 30 SÖRÖS P. 1911. 567. p. 31 Kimutatás a Tihanyi Apátság bevételeiről s kiadásairól. 1784. aug. 3. Endréd. Uo. Oklevéltár 103. 858—863. p. és 572. p.
