Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: Fejezetek a tihanyi apátság balatonendrédi gazdaságának történetéből (1716—1945)
A majorsági gabonatermesztés kiterjesztésével összefüggésben alkalmaztak ekkortól tiszttartót Endréden, ezt megelőzően maga az apát látta el a somogyi oldal gazdasági irányítását is, munkájában az endrédi ispán segítségére támaszkodva. A tiszttartó mellett az ispán, két hajdú, valamint erdőőri feladatokat is ellátó vadász állott az uradalom szolgálatában.5 A somogyi jószágkerület kialakítására 1760-ban, Vajda Sámuel apát idejében került sor: Bán Oszvald adminisztrátor (jószágkormányzó) endrédi plébános volt,6 s az uradalom további története során is gyakorta töltötték be ezt a posztot az endrédi plébánosok. Bán Oszvald adminisztrátorsága alatt történt az a jelentős változásokhoz vezető lépés, hogy 1768 után a jószágkormányzó Endrédről az uradalom központjához, Tihanyhoz a somogyi parton legközelebb fekvő Szántódra költözött át.7 Ezzel kezdetét vette az a folyamat, melynek során Endréd fokozatosan megszűnt a Balaton déli partján lévő apátsági birtokok központja lenni, s ezt a szerepet — a Lécs Ágoston apát (1740—1760) által megkezdett építkezések folytatásával, a major kiépítésével — Szántódpuszta vette át. A század végén, a szerzetesrendek 1786. évi szekularizációja következtében a tihanyi apátság javai átmenetileg a bencés rend birtokából a Vallásalap kezébe kerültek, mindez nem jelentette azonban az eddigi fejlődés irányváltoztatását. így 1802-ben, amikor a birtokokat a bencés rend visszakapta, tovább folytatódott a majorságok kiterjesztése, a szántóföldi gabonatermesztés térhódítása. A tihanyi apátság gazdasága fejlesztésében meghatározó szerepe volt a rend Pannonhalmán működő központi gazdasági szerveinek. Az 1802-ben a bencés rendet jogaiba ismét visszaállító oklevél a pannonhalmi főapátokra ruházta a főapátság és a fiókapátságok — Bakonybél, Celldömölk, Tihany és Zalavár — birtokai kezelésének felelősségét. A gazdaságok fejlesztése összhangban állott azzal is, hogy a rendre nehezedő terhekből a fiókapátságok vállalni tudják a rájuk eső részt. A központi gazdasági tanács mellett a múlt században, 1880-ig a tisztiszéki ülések, majd a tiszti értekezletek jelentették a tihanyi apátság helyi gazdasági irányításának legfontosabb szervét. A XIX. század eleji napóleoni háborúk teremtette gabonakonjunktúra újabb változásokat eredményezett az uradalom szerkezetében: a majorságok kiterjesztésével összefüggésben újjászervezték az uradalom igazgatását. A birtokok élén a jószágkormányzó állott, munkáját Tihanyban, a zalai rész központjában és a somogyi oldalon, Endréden egy-egy kasznár segítette. Ispán volt Jabán, Szántódon gazda, majd a majorsági szántók kialakításával 1832-től itt is ispán állott a gazdaság élén.8 Jaba, az új uradalmi puszta a már említett Berki, Gyönköd és Jaba 5 Uo. 21—22. p. 6 Uo. 33. p. 7 Uo. 35. p. 8 Uo. 94—95. p., 112—113. p.
