Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Mártha Zsuzsanna: Kezdeti törekvések a külterjes magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig)
A Németországgal különböző időpontokban kötött állategészségügyi egyezmények szerint fel kellett tüntetni, hogy abban a községben, ahonnan a szárnyasokat exportálták, fertőző baromfibetegség nincsen, és ha volt ott járvány, megszűnésének hivatalos megállapítása óta legalább 14 nap telt el. A baromfiegészségügy külkereskedelmi vonatkozásaival függött össze az 542/1906. F. M. sz. rendelet, amely a Szerbiával kötött állategészségügyi egyezmény alapján baromfiaknak Szerbiából való behozatalát vagy az országon való átvitelét tiltotta. Élő és leölt baromfiaknak, baromfiszállítmányoknak, állati nyerstermékeknek, húsoknak Szerbiából, Bulgáriából, Törökországból, valamint Oroszországból való behozatalát és az országon átvitelét több földművelésügyi miniszteri rendelet szabályozta. Külföldről csak a belépő határállomásokon érkezhettek Magyarországra baromfiszállítmányok, és állatorvosnak kellett ezeket megvizsgálnia. Fertőzött területről egészséges baromfi is csak leölt állapotban volt exportálható, tojás pedig csak szódaoldattal történt gondos lemosás után. Szakismeretek terjesztése, szakegyesületek, kiállítások A baromfitenyésztés fejlesztésének jelentős tényezője volt a szakmai ismeretek terjesztése szóban és írásban. Azokat, ha csekély óraszámban is, a magyaróvári gazdasági akadémián, a keszthelyi, a debreceni, a kolozsvári és a kassai gazdasági tanintézetekben, a nép számára pedig a földművesiskolákban és a gazdasági ismétlőiskolákban tanították.41 A baromfitenyésztési ismereteknek különösen a földművesiskolai oktatása azonban korántsem állt azon a színvonalon, amely kívánatos lett volna.42 Nem volt elegendő a rendelkezésre álló felszerelés és a meglevő baromfilétszám sem, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítása a baromfitenyésztés jelentőségéhez mérten lehetővé váljék. 1897-ben Gödöllőn a Földművelésügyi Minisztérium a koronauradalomtól bérelt 40 kat. holdnyi területen baromfitenyésztő-telepet és munkásképző iskolát létesített,43 de mivel az iskola épületei nem egyszerre készültek el, a tanítás ott csak 1902-ben kezdődött.44 Eleinte az iskolának 11 deszkaólja volt, egy-egy ilyenben 50—50 tyúkot lehetett elhelyezni. Többféle külföldi származású tyúkfajta, valamint fehér, sárga, kendermagos és fogolyszínű magyar és erdélyi kopasznyakú tyúkok kaptak bennük helyet. Ugyanilyen ólakban voltak a fehér, a fekete és a bronzpulykák, a vízi baromfiak deszkaóljaiban 41 A gazdasági ismétlőiskolák tanterve szerint a baromfitenyésztés csak a leányok gazdasági jellegű tantárgyai között szerepelt a II. és III. osztályban (A gazdasági ismétlő-iskolák . . . 1902. 86. és 87. p.). 42 A földművesiskolákban csak a második tanév téli félévében szerepelt a baromfi- és a haltenyésztés tantárgy mindössze heti két órában (Magyarország mezőgazdasági szakoktatási. . . 1896. 141. p.). 43 Már az 1857. évi kiállítás idején felvetődött egy a hazai baromfitenyésztés előmozdítására alakítandó intézet gondolata (KORIZMICS L. 1857. GL Június 25. 340. p.). 44 Itt a kezdeti években HREBLAY Emil, KÖVY József és LENDVAI Béla követte egymást az intézmény élén. Az első évben a tanulók száma mindössze 7 és az oktatóké 4 volt (Magyarország földmívelésügye az 1902. évben ... 1904. 87. p.).
