Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Für Lajos: A csákvári uradalom állattenyésztése, 1920—1944. II.
uradalmunk házi kezelésű gazdaságaiban hol az egyikből, hol a másikból vagy éppen mindkettőből kisebb-nagyobb hiány mutatkozott. A forradalmak elmúltát követő év tavaszán a csákvári gazdaság tiszttartója, a kitűnő képességű szakember, Paulini Béla ispán azt jelentette a tisztiszéknek, hogy a gazdaságnak a bérezéshez 452 q árpára lenne szüksége. A szükségletet fedezné ugyan a saját termés, de akkor a gazdaság sertésállományát nem tudnák takarmánnyal ellátni. Ezért az egész szükségletet vásárlás útján kell biztosítani, hogy a gazdaság árpáját sertéshizlalásra tudják fordítani. A 7 vagonos zabszükséglet fedezésére is mindössze 5 vagon áll rendelkezésre, ezért két vagon beszerzéséről sürgősen gondoskodni kellett.41 Egy év múlva, 1922 őszén 4 vagon szénát vásárolt a gazdaság az egyik győri kereskedőtől. Ugyanekkor állapították meg azt is, hogy a csákvári gazdaságnak 1922/23 gazdasági évre hozzávetőlegesen 60 vagon takarmányra lenne szüksége, ezzel szemben „az idei termés 2000 q. így a hiány 4000 q, ami pótolható volna 8 vagon korpával és 20 vagon szálastakarmánnyal".42 Szinte kritikusan súlyos helyzet állt elő a következő évben. Paulini ispán 1923 februárjában arról tett jelentést, hogy az egyik kereskedő cég csak most szállította Csákvárra a gazdaság által már jóval korábban megrendelt 11 vagon szénát.43 Tovább sorolhatnánk a takarmányhiányra utaló igen elgondolkodtató jelentéseket.44 A szinte évről évre mutatkozó gondok azonban, amint ezt egy későbbi elemzés feltárta, nem is annyira a rossz takarmányhozamokra vagy az elégtelen termesztési terület rovására lennének írandók. „Egészen aprólékos utánnézésnek vettem alá — írta Esterházy Móric grófnak 1936-os mérlegbeszámolójában Nagy Sándor, az uradalom kiválóan képzett élesszemű számtartója — azt a gondolkodásba ejtő tényt, hogy az ' uradalmi módon' kezelt gazdaságok jövedelmezősége annyira alulmarad a nem ilyen metódussal kezelt, most már részleteiben is látott tápszentmiklósi és nagyigmándi gazdaságok jövedelmezőségével szemben . . . Már most látom azt, hogy az állatok takarmányozása és a holtleltár fenn- és karbantartásánál van nagy eltérés, lévén itt erre a legnagyobb lehetőség; (pl. a csákvári gazdaság 230 nagyállatjának, csak napi 1 kg-mal való túltakarmányozása napi 230 kg takarmányt a 13 P-vel: napi 30 pengőt, évente 11 ezer pengőt jelent!)."45 A rosszabb és a gyengébb takarmányhozamok mellett az oly gyakori takarmányhi-41 OL. P. 188. I. 1. c. Tisztiszéki jkv. 1921. márc. 30. 42 Éppen ezért, szólt a tisztiszéki jegyzőkönyv, az uradalom tulajdonosa elrendelte, hogy „az idén szénát se eladni, se elajándékozni nem szabad". Uo. P. 187. II. A. 1922. Tisztiszéki jkv. Július és szeptember. 43 Uo. 1923. Február. 44 így például 1939-ben, noha 23 vagonnal több takarmány termett, mint a megelőző évben, az igaerő takarmányozását a fornai gazdaságban mégis meg kell szorítani, hogy az ilyen drasztikus módon nyert megtakarítást a növendék állatok feljavítására tudják fordítani. Uo. P. 187. I. E. 3. h. 1940. Tiszttartói jelentés. 45 Uo. 1936. Szám tartói mérlegbeszámoló.
