Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)

dott meg az állomány. A cserbérci hodályban Stefán János 2 bojtárjával 4 ürü mellett 592 kétéves jerkét gondozott. A zsúnyi birkanyájat egy 67 öl hosszú, szalmával fedett, nyílt akolban tartották, számuk február elején 279 öreg és 461 kétéves ürüböl állt, tehát itt csak hizlalással foglalkoztak. A festői szépségű Bátka pusztán a tenyésztés és az ivartalanított fiatal jószágok nevelése képezte a profilt, hiszen itt 330 öreg anyaállat mellett 525 egyéves ürüt teleltettek át. Áprilisra 275 báránnyal nőtt a nyáj létszáma, a felüket rögtön herélték a juhászok. Végül Farkasalmáson Takáts Mátyás és 4 szolgája az egyéves jerkéket (február 4-én 652 db) és az öreg ürük zömét (a tél végén 505, a tavasz közepén 730 db) táplálta, Szakái határában felhagytak az uradalmi juhtenyésztéssel, itt már csak egy rozzant hodályt találtak az összeírok. Hasonlóképpen üres volt a Drahi pusztán 1843 táján épült két új karám is. Mindazonáltal február elején így is jelentős, 1361 db-os birkaállományt regisztráltak, ami április végére 5259 egyéves vagy ennél nagyobb jószágra és 1561 bárányra szaporodott, (az összeírás nem említi, miként). A fokozott mértékű takarmánytermesztés szépen növelte a szarvasmarhatartás lehetőségeit. Pulszkyné Walter Terézia ki is emelte, hogy a pálinkafőzde hulladékát, a burgonya héját a juhok, igásökrök és az eladásra hizlalt marhák takarmányához keverték.67 Az 185l-es

birtokfelmérés több istállót is említ a „Bräuhaus" környékén: egy 34 öl hosszú vályogból emeltet, egy 61 öl hosszú „ökör- és sertésistállót", valamint a pálinkaház udvarán egy 15,4x4,4 öl alapterületű, téglából emelt, zsindellyel fedett, jó állapotú épületet. Ezenkívül a svájci tehenek számára (Schweizerstall) tartottak fenn egy 30 x 3,4 öles, alá is pincézett istállót.68 A

szarvasmarha-állomány azonban ugyanezen forrás szerint február 4-én csupán 36 igásökörből és 18 göbölyből, április végén pedig 52 vonómarhából állott. Fejős teheneket egyáltalán nem tartottak, ami a földesúri udvartartás megszűnésének lehet a következménye. A marhahizlalás csökkent mértékét a legvalószínűbben az előző, háborús évben a hadseregek számára levágott jószágok nagy száma indokolhatta. Ezenkívül a cserbérci majorságban tartottak 12 igásökröt, minthogy itt egy „gazda" irányításával 3—4 bérescsalád is dolgozott és élt. Feltűnően kevés szarvasmarhát gondoztak tehát. így nem tudhatjuk, valójában milyen nagyságú is lehetett az 1846—1848-as évek békegazdaságában a szarvasmarhatartás a gazdaságban. A hámos lovak száma mindössze 10-re rúgott, valamint 2 szamár-öszvért (Mauleseln) tartottak — ez azt jelzi, hogy az igénytelenebb ökröket továbbra is előnyben részesítették a nagybirtokon: ekét húzni, fát hordani alkalmasabbak lévén a lovaknál. Végül még egy eléggé számottevő sertéshizlalásról is beszámolhatunk: a pálinkamoslékon 100 öreg (4 kan, 72 emse, 24 ártány) és 53 egyéves (1 kan, 21 emse és 31 ártány) valamint 68 tavaszi ellésű disznót tartottak. 67 PULSZKY T. 1850 61. p. 68 OSZK K Fol. Germ. 1266 Inventarium . . . Szécsény 1851. Az alábbiakban is ez a leltár számításaink forrása.