Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Pálmány Béla: Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797—1851)
„nagyszámú" merinói juha volt.10 Az 1820-ban alapított Nógrádi Gazdasági Egyesület a hazai gazdasági élet fejlődésének akadályait és az előrelépés lehetőségét keresve tájékozódott a birkászat állapotáról és megállapította, hogy hathatósan elő kell segíteni a juhok nemesítését, a selyemgyapjas birkák tenyésztését.11 A szécsényi uradalom is számottevően fejlesztette juhászatát az 1810-es évektől. Forgách József gazdaságában 1813. január l-jén már 5 majorsági falkát gondoztak, Szécsényben, Nógrádszakálban, Ecsegen, valamint Zsúny és Farkasalmás pusztákon, ezen kívül 2 „feles" nyáj is legelt. Az egyéves és idősebb birkák törzsállománya január l-jén 3329 db volt. Az év folyamán 1637 anyajuh 1257 db bárányt ellett, viszont a betegségek ismét csak óriási veszteségeket okoztak, minthogy 1006 db jószág elhullását regisztrálták! Különösen a szakáli majorsági és „feles" falkák ritkultak meg, az állomány fele (352, illetve 107 állat) után is csak a lenyúzott bőre maradt hasznosítható! így eladásra csak 372 db öreg jerke, ürü és kos került, amelyeket egy személy, a gyetvai mészáros vásárolt fel. A grófi udvartartás szükségleteire mindössze 10 kimustrált anyajuhot és 34 kosbárányt metszettek le. Az év végén így 3164 darab juhot számoltak össze.12 A fertőző betegségeket a közbirtokos földesurak egymás mellett vagy után legeltetett nyájai a füvön egymástól kapták el, hatékony megelőzés vagy gyógyszer azonban még nem volt ismeretes. A nyájak száma és az állomány nagysága az 1810-es években csökkent: 1816 —1817-ben már csak négy birkafalkáról adtak számot. A juhok száma 1815 újév napján 2829, szilveszterkor pedig 2630 darab volt (megoszlásuk nem ismert), és 1819-ben is 2728-at tett ki, vagyis a korábbi éveknél alacsonyabb szinten állt. A nyájak közül egyetlen egy, a szécsényi állt selymes gyapjút adó nemesített spanyol fajtából, a többiben a szomszédos földesurakkal azonos, gyengébb minőségű „közgyapjút" nyírtak. A jó minőségű, selymes finomságú, rövid szárú gyapjas fajtákat — ellentétben az évente kétszer (ősszel és tavasszal) is nyírt hagyományos juhnyájakkal — csupán tavasszal hajtották olló alá. A selymes gyapjú aránya a hagyományoshoz képest 1814-ben még csak 1:2-höz volt (909 font, illetve 1817 font közgyapjú), 1816-ban már egyenlő (821, illetve 822 font), 1818-ban azonban az elsőosztályú tavaszi gyapjú mennyisége már meghaladta az ugyanakkor nyírt közönséges gyapjúét (1770, illetve 1485 font).13 A fajtaváltás tehát ezekben az években döntő szakaszába került. 1822-ben már nem szórványadatok, hanem teljes áttekintés áll rendelkezésünkre az uradalom juhászatáról.14 Hat nyájat tartottak fenn, Szécsényben egy öreg és egy meddő, 10 MOCSÁRY A. 1826 II. k. 29. p. 11 Uo. 24-^25. p. A várraegye közgyűlése 1053/1821. sz. határozata bízta meg PRÓNAY JÁNOST és BÉRCZY JÁNOS főorvost egy „gazdálkodási egyesület" céljainak, hatáskörének a kidolgozásával. 12 OL P 1882 Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi ur. Összeírások (1813). A „feles" nyájtartás azt jelenti, hogy a juhászvállalkozó a gyapjútermés és a szaporulat felét leadta a földesúrnak a legeltetési jog ellenében. 13 Uo. Összeírások (1814-1818). 14 Uo. Összeírások „Szécsényi uradalom béli jognyájoknak . .. számba vétele ..." (1822).
