Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Wohlné Nagy Ágota: A kamilla Magyarországon a XX. században

Egyedülálló, a gyakorlatban eddig másutt nem alkalmazott, a szakirodalomban sem említett módja a kamillatermesztésnek a halastavi termesztés. A HERBARIA szakembereinek kezdeményezésére 1963-ban Biharugrán (Békés m.) a pihenő halastavakon kísérleti kamillatermesztést folytattak.39 A

hetvenes években — sajnálatos módon — ez a termesztési eljárás megszűnt, lényegéről mégis érdemes néhány szóban megemlékeznünk, annál is inkább, mert sok szakember örömmel fogadná újbóli elindítását. A tó lecsapolása után a még vizes talajra kézzel vagy nagyobb területen repülőgéppel szórták a magot a talaj felszínére. Az iszapban lévő nedvesség hatására rövid idő alatt kikelt és ragyogó, tiszta, gyommentes állományt adott. Makra Viktorné (férje gyógynövény beváltó és termeltető volt — már nem él) elbeszélése szerint igen jó eredménnyel termesztették itt a kamillát, több év volt, amikor harmadjára is virágzott az állomány. (8. kép) A szedést csak fésűvel tudták végezni, a gépi betakarításra történtek ugyan a későbbiek során próbálkozások, de a tó mélyebben fekvő talajára nem tudtak rámenni. A lefésült kamillát rögtön rostálták, úgy vitték a szeghalmi feldolgozó üzembe.40 A kiszáradt halastavak is felhasználhatók voltak a kamillavirág sikeres termesztésére, ha a vetés idejét úgy választották meg, hogy figyelembe vették a kamilla fejlődéséhez szükséges 90—100 napot. (Vetéstől az egyszeri virággyűjtésig). Biztató eredményt adott a tavasz utóján, nyár elején elvetett kamilla. Ez esetben szükséges volt a vetésre kijelölt tavat 20—25 cm magason vízzel elárasztani, majd a víz teljes elapadása után a vetést a híg iszapra elvégezni. Amennyiben az időjárás indokolttá tette, az első bimbók megjelenésekor az árasztásos öntözést kevesebb vízzel megismételhették. Szakszerűen végzett termesztés esetén, optimális időjárás, és többszöri szedés mellett 25—34 q/ha nyers kamillavirág is begyűjthető volt. Állategészségügyi szempontból a később bekerülő halakra semmiféle károsodást nem jelentett, sőt, kedvező hatású volt az előzetes kamillavetés.41 A termesztésbe vétel szükségessé tette a vadontermő kamillán kívül kamillafajták előállítását is. A munkát az 1955—57-es években kezdték meg a Gyógynövény Kutató Intézet és a Kertészeti Egyetem munkatársai. A nemesítés a minél kedvezőbb beltartalmú (illóolaj-, azulén-) fajták nyerésére irányult. Az értékvizsgálat során a fajtajelöltek közül a' Budakalászi 2' és a 'Soroksári 40' fajta 1970-ben „Államilag elismert fajta" minősítésben részesült, s mivel termesztésbe vonásukkal, vagy a vadontermő területek felújításával, illetve felülvetésükkel a virágdrog beitartalmi értéke jelentősen javítható lett.42 Napjainkban a kamillatermesztés néhány specializált üzemben összpontosul, 39 Kamillatermesztési útmutató 1968. 2. p. 40 MAKRA V-né, szóbeli közlés 1986. 41 LENCHÉS O., szóbeli közlés 1986. 42 BECKER V. 1970. 339—344. p.