Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Wohlné Nagy Ágota: A kamilla Magyarországon a XX. században

gyűjtött, kifogástalanul, szakszerűen rostált, legfeljebb 4 cm kocsányú, kellően fejlett, azonban nem elnyílott, élénksárga színű virágú, ép, nem befülledt fejes virágzatokat tartalmazó anyag. A mai gyűjtők már korántsem találnak olyan nagymennyiségű kamillát, mint amennyi a hatvanas években, s az azt megelőző időszakban volt. LIBOR József, a Székkutason lévő Herbaria feldolgozóüzem vezetője megjegyezte, hogy a mai termés közelébe sem jöhet a réginek. Ennek okát több dologra vezeti vissza: Egyik a tanyák fokozatos elnéptelenedése — a tanyák körül a háziállatok ürülékének trágyázó és a magot a talajba juttató szerepe révén itt dúsan kelt mindig a kamilla —, a másik a nagyüzemi termesztéstechnológia repülőgépes növényvédelmi permetezése miatt mindenhová eljutó vegyszerek irtó hatása. A kamilla „vándorol". Évről-évre újra kell a gyűjtőknek a területet bejárni, és a kamilla nyomára bukkanni. Az 1985-ös évben pl. Hortobágyon szép termés volt, a rákövetkezőben gyakorlatilag semmi.34. A székkutasi üzemben TSZP rendszerű szárítót alkalmaznak, mely olajkazán segítségével biztosítja a szellős drótszövetes keretre kiterített kamilla száradását. A szárító a talajszinttől kissé megemelve egy kb. 6 x 6 m-es, 60 cm magas „tálca", alatta helyezkedik el a meleg levegőt fújó berendezés. A szellős drótszövet biztosítja a meleg levegő akadálytalan átjutását. Száradás közben az anyagot villával forgatják. Ötletes helyi megoldás a száradó anyag fölé elhelyezett hossz- és keresztirányú deszkák alkalmazása. Ezeken lépkedve taposás nélkül tudják a terítést, forgatást, ürítést végezni. (7. kép) A régi feldolgozó üzemeken kívül a hatvanas-hetvenes években új, korszerű üzemeket létesített a Herbaria. Ezek közül kamilla-feldolgozással is foglalkozik a füzesabonyi (Heves m.), a balmazújvárosi (Hajdú-Bihar m.), és a békéscsabai (Békés m.) üzem. A feldolgozó üzemek lehetőséget nyújtanak a száraz áru rostálására, válogatására, csomagolására. Illóolaj lepárlására, különböző kozmetikumok készítésére is berendezkedtek. A változatlan igények és a vadontermő állomány egyre csökkenőbb volta miatt Finnország, Csehszlovákia, NDK, Lengyelország és a Szovjetunió után hazánkban is sor került a kamilla termesztésére. A húszas évek fellendülő gyógynövénytermesztése a kamillát még nem érintette. Szabó Zoltán a Magyarországon fellelhető „hivatalos" gyógynövényeket (összesen 142 fajt) taglaló munkájában —, melyben a növényeket asszerint osztályozza, hogy hazaiak-e vagy külföldiek, vadon élők-e vagy termesztettek (vagy mindkettő), illetőleg melyik földrészen terjedtek el — a 34 LIBOR J., szóbeli közlés 1986