Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Wohlné Nagy Ágota: A kamilla Magyarországon a XX. században
ennek arányában emelkedik az egyes példányok fejlettsége.3 Kedveli az agyagosabb helyeket, libanyomásokat, birkalegelőket is.4 Az ország egyéb területein előfordulása szórványos. Utak mentén, ruderális területeken mindenütt fellelhető, de jelenléte másutt sehol nem tömeges, még a Kisalföld szikesein sem. 5 A különböző termőtájakon az eltérő habitusú fajták megtévesztők, azt sugallják, hogy más fajtával állunk szemben, pedig csak modifikációról (környezet okozta változás) van szó.6 Jó esetben évente kétszer is szedhető, mert kedvező időjárásnál szeptemberben is virít. Az őszi kamilla hatóanyagtartalma semmiben sem marad el a tavaszitól.7 Történelmi visszapillantás A XIV—XVI. századi szójegyzékek, herbáriumok szinte kivétel nélkül említést tesznek a kamilláról, így szerepel a következő szószedetekben: Besztercei (1395. „zek phew"), Schlägli (1405. „zek fiw"), Soproni (1435. „sek fy"), Herbolarium Vincentiane (1500. „Zegh fy[W]"),Növénynevek (1520. „zeek fy"), Ortus Sanitatis (1525. „zeek fyw"), Murmellius (1533. „Stek fy"), Gyöngyösi szótártöredék (1560. „Zek fw"), Szikszai Fabricius: Nomenclatura (1590. „Szeek fú"), De Herbis (XVI. „zeek fw").8 Melius Juhász Péter 1578-as herbáriumában „De Anthemide", „Nemes szekfü", Chamomilla" elnevezésekkel illeti a kamillát. Valószínűleg ide veszi a pipitért (Anthemis nobilis L.), az ebszékfűt (Matricaria inodora L.), mivel jelzi, hogy sokféle ismeretes.9 Csapó 10 , Veszelszki11 , Diószegi12 , — és még sorolhatnánk a korabeli orvos-doktorokat, botanikusokat — sem adnak pontos fajmeghatározást; a megnevezések és az egymáshoz igen hasonló fajok leírása meglehetősen keveredik. Utal erre megtévesztő korabeli ábrázolásuk is.13 (2— 3. kép) Mindazonáltal a népszerű és gyakorta használatos növényi gyógyszereink közé tartozott kezdetek óta, olyannyira, hogy még kereskedtek is vele. Bethlen Gábor 1627-es árszabálya „az szekfünek fonttyát négy forinton" állapítja meg.14 Közismertségére utal, hogy — egyrészt felhasználásának módjára, másrészt alakjára utaló — számos elnevezése született a későbbiek során is. A legelterjedteb-3 MAGYAR P. 1928. 62. p. 4 DR. BERNÁTSKY J. 1911. 6. p. 5 MÁTHÉ I. 1960. 245. p. 6 AUGUSTIN B. 1928. 2. p. 7 AUGUSTIN B. 1928. 2. p. 8 Régi Magyar . . . 1984. 255—258. p. 9 MELIUS P. 1578 (facs. 1979) 212. p. 10 CSAPÓ J. 1775. 170—171. p. 11 VESZELSZKI A. 1798. 155. p. 12 DIÓSZEGI S.—FAZEKAS M. 1807. 483. p. 13 Icônes Plantarum . . . 1779—1790. 139—140. p. 14 NAGY I. 1871. 213. p.
