Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)
TANULMÁNYOK - Nováki Gyula: Tufába vágott gabonásvermek Északkelet-Magyarországon a törökkortól az újkorig
hallotta, a gabonásvermek felett cseréptetős kis épületféle állt, de egy szélvihar valamennyit elsodorta. Az 1671-ben, pincében említetteket nem sikerült megtalálni, a szabadon lévők egy részét azonban igen. A vár régészeti ásatását K. Végh K. végezte 1963—1964 között. Ekkor még szabadon lehetett látni a vermeket, röviden említi is, de közelebbről nem foglalkozik velük. Az ásatás után, a vár műemléki helyreállítása során valamennyit betonlappal fedték be a balesetveszély miatt, erre földet szórtak, a gyep alatt ma már nem lehet egyiket sem látni. Helyüket Hegedűs L.-né, a vár gondnoka mutatta meg (2—3. kép). A Boldogkőváralja község felett emelkedő sziklaormon emelkedik a vár. Három oldalról sziklás meredek övezi, csak E felől közelíthető meg, itt vezet fel a kocsiút is. 1981—1983 között az út mellett, a várfal alatti meredek lejtő aljában, a várfaltól 70 méterre hat gabonásvermet sikerült megtalálni. A ritkás fenyőcsoport között a felszínen ma egyiket sem látni. Lehetséges, hogy még további vermek is vannak, mivel 1671-ben tízet említenek. Az eredeti fedőjük már nincsen meg. Az új betonfedő legtöbb esetben igen nagy és súlyos, ezért csak a 2. és 3. számú vermet tudtuk annyira kinyitni, hogy bele is ereszkedhettünk és pontos méreteket vehettünk fel. A többinek a betonfedelét csak annyira tudtuk felemelni, hogy beleláthattunk és így a méreteket leengedett mérőszalaggal sikerült felvenni. Valamennyinek a szájnyílása kerek. A legépebben fennmaradt 2. számú vermen egy horony fut körbe, a (feltehetően kőből készült) fedő ráillesztésére, a többinél a rongált állapotuk miatt ilyennek nem találtuk nyomát. Külön nyakrész csak a 4. számú veremnél van, a többi a szájnyílás alatt azonnal öblösödni kezd. A törmelékek miatt a vermek mélységére csak megközelítő adatot tudtunk felvenni. 1. verem. Méretei körülbelül megegyeznek a 2. veremével. Szájnyílása erősen rongált. Oldalán a kővágó csákány sűrű nyomai látszanak. A felülről látható részen égésnek nyomát nem láttuk, de ritkán elhelyezkedő szeglyukak előfordulnak. 2. verem. Szájátmérője felül 97 cm, ezen belül a fedő illesztésére szolgáló horony 12 cm széles. A szájnyílás 61 cm-re szűkül össze (4. kép). A verem legnagyobb átmérője 285, mélysége kb. 475 cm. Oldalán a kővágó csákány sűrű ütései látszanak, felülete kormos, 1—2 cm vastagon vörösesbarnára égett. Az egész felületét, fent is, lent is, sűrűn borítják be a négyzet keresztmetszetű vasszegektől származó lyukak, egymástól 2—15 cm-re (5. kép). 3. verem. (6. kép). Kerek szájnyílása kissé ovális, átmérője 67—75, a verem legnagyobb átmérője 370, mélysége kb. 560 cm. Oldala 0,5—1 cm vastagon vörösesbarnára égett és sűrűn bontják be a négyzet keresztmetszetű szeglyukak, legsűrűbben az alsó részen. Próbaképpen lm2 -nyi felületen megszámoltuk, 60 db-ot találtunk. 4. verem. Ezt a vermet az újabb időkben dögkútnak használták. A szájnyílás fölé téglalap alakú betonkeretet helyeztek, a deszkából készült csapóajtónak csak
