Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

6. táblázat A bordézsma bérleti összege36 1672 Kamara + Zrínyi M. 1692 Kamara + Zrínyi Á. 1694 Kamara 1697 De Prie márki 1704 Gráci Kamara 375 forint 375 frint 500 forint 575 forint 1 100 forint Az uradalom számára a dézsmabérlet kiváló üzletet jelentett. 1672-ben pl. 375 forintot fizettek a bortized jogáért, ami 3600 köböl bort, korabeli áron kb. ugyanannyi forintot jövedelmezett. Két évtizeddel később, ugyanakkora bérleti díj mellett, a bordézsma értéke 3250 Ft-ra rúgott. A 18. század elején az új földesúr, a gráci kamara, 1100 Ft-ra emelte a dézsmabérletet, amelynek fejében az uradalom 3300 köböl bort kapott, kb. 4500 Ft értékben. A bortized bérlete 1672-ben 960%os, 1692-ben 860%-os s még a 18. század elején, az emelés után is 409%-os hasznot hozott. itt kell megemlítenünk a De Prie márkitól bevezetett hegyvám-megváltási rendszert. A földesúr 1694. évi rendeletében késznek mutatkozott a tized és a borkereskedési monopólium elengedésére, ha a hegyvámot ezentúl pénzben fogják fizetni. Egy hegy vámköbölért, a fenti kedvezményekkel együtt, 3 forint megváltást kért.37 Ez a megvátási rendszer előnyösebb volt a jobbágyságnak és gyorsan elterjedt a Muraközben. A kilenced és dézsma fejében járó 3 köböl bor már 1670-ben 2 forintot ért. Figyelembe véve, hogy 1720-ig az infláció kb. 20%-kal emelte az árakat s hogy a parasztok szabad bormérési jogot kaptak, úgyszólván mindegyik szőlősgazda számára kifizetődött a 3 forintos megváltás vállalása. A márki számára viszont azért volt olyan előnyös a pénzbeli váltság, mert az egyszerűsítette a hegyvám behajtásának adminisztrációját s nem volt gondja a begyűjtött bor értékesítésével sem. De Prie márki törekvése, hogy a természeti járadékot pénzjáradékra alakítsa, nem ütközött ellenállásba. A majorsági bortermelés a vizsgált időszakban mindvégig előnyös ágazata volt az uradalmi gazdálkodásnak. A dézsmabérlet 500 1000%-os haszna, a hegyvám 3,5—4,0 ezer köbölnyi borhozama, továbbá a rezsiköltség nélküli allodiális termés mintegy 2 ezer köböl bora együttesen 7—8 ezer forintos bevételt biztosított az uradalomnak. Nem véletlen, hogy a bortermelés a birtok kamari igazgatásának szervezeti és gazdasági hanyatlásakor is virágzott és a jószágkormányzó szigorúan védelmezte a borjövedelmet biztosító földesúri jogot az egész Muraközben. 36 Monumenta II. 17. irat, passim.(5. jt.) 37 Monumenta II. 17. irat. 34. pagina. (5. jt.)