Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - N. Kiss István: Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban (1670—1720)

Bortermelés és társadalmi viszonyok a muraközi uradalomban, 1670—1720. N. KISS ISTVÁN Bevezetés Az ún. Muraköz — tulajdonképpen egy a Mura és a Dráva közti félsziget, ill. a csáktornyai uradalom1 —

évszázadokon át azonos földrajzi, ill. történeti fogalmat jelölt. A magyar, horvát és stájer határszögletben fekvő nagybirtok a 16. század közepe óta a Zrínyi családé volt, majd egyik fele 1670-től, a másik fél 1692-től a Magyar Királyi Udvari Kamara birtokába került. 1720-ban az uradalomról összesítő urbáriumot készíttetett a Kamara, amelyben akkor 5 mezőváros2 és 120 falu szerepelt. Ez az irat más urbáriumok és összeírások segítségével lehetővé teszi az uradalom és a jobbágyság gazdasági-társadalmi struktúrájának feltárását. A muraközi uradalom területe 88 114 hektárt tett ki, a népesség száma, — ti. a jobbágyok, a mezővárosi polgárok, a „szigeti" nemesek és a papság— 1638-ban 3350, 1672-ben 2900 és 1720-ban 2700 családra rúgott. A szőlőterület a Muraköz nyugati dombvidékén 1354 hektárt foglalt el, ami az összesen 19 ezer hektárnyi szántó- és kaszálóterület 7,1%-ának felelt meg. A szántó- és rétfelület tizennégyszer akkora volt, mint a bortermő terület. A szőlőmüvelés fontosságát, mint Magyarországon általában, itt sem a terület nagysága, hanem a gazdasági élet és a szociális struktúra alakításában játszott szerepe határozta meg. Bor testesítette meg a legjelentősebb uradalmi bevételt, a jobbágyok kétharmadának volt szőleje és a szüreti hozam biztosította a paraszti árutermelés fele értékét. Végül a szőlő garantálta, fél-szabad és szabad helyzeténél fogva, a jómódú parasztok számára a gazdasági-társadalmi felemelkedés legbiztosabb tényezőjét. 1 Horvátul Cakovec, németül Tschakaturn. A nagy uradalmon kívül a districtusban csak kisebb idegen birtoktestek szerepeltek. 2 oppidum, németül Marktflecken.