Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1986-1987 (Budapest, 1987)

TANULMÁNYOK - Takács István: Segédlet szubfossilis harcsák testnagyságának kiszámításához a fő vázalkotók méretei alapján

Egyedszám-meghatározás a csontméretek figyelembevételével. Az archeozoológiai kutatásoknál az egyedszám-meghatározás Bökönyi7

módszerével történik. A módszer a halcsontok vizsgálatánál is kitűnően alkalmazható. Mivel azonban a halcsontok összehasonlító elemzése még nem általános, az egyedszám-meghatározást az aránypárok felállítása segítheti elő. Példaként a Vomer és a Cleithrum arányait mutatjuk be. (A Vomert vettük osztandónak.) (14. táblázat.) 14. táblázat Cleithrum Vomer l. 2. 3. Cleithrum Vomer 22,5 22,1 3,1 1. 50,3 0,4 0,4 0,06 2. 21,8 1,0 1,0 0,1 3. 9,1 2,4 2,4 0,3 Ha régészeti anyagban szereplő hasonló csontok adott értékei közel esnek vagy egyezők, akkor egy egyedről, ha igen eltérőek, akkor két, illetve sok csont esetében több egyedről van szó. Az analóg módszer próbája ásatag harcsacsontokon. A módszert recens harcsák csontozatán is kipróbáltuk. Az eredmények jónak bizonyultak. Az ásatag anyagból az Endrőd—398

(Körös-kultúra)

harcsacsontjait vizsgálva a következő testhosszértékeket kaptuk. (15. táblázat.) 7 BÖKÖNYI S., 1969. 69-71. 8 Dr. Makkay János ásatásának anyaga. (MTA Régészeti Intézet)