Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

sított a századfordulón megélhetést, a nádaratás még többeknek. A fürdővendégek megjelenése további lendületet adott a szőlőtermelésnek, csemegefajtákat is termeltek nagyobb gondot fordítottak a gyümölcsfák oltására is.

97 A tejtermékek, konyhakerti növények eladása szintén jó jövedelmet biztosított. A partmenti falvak vásárai közül a leilei, kőröshegyi, endrédi, siófoki jött számításba. A megye északnyugati felében az egykori nagy berkes vidék, a Kis- és Nagyberek, valamint a Kis-Balaton tája nem különült el élesen. Az itt élő falvak népének életmódja az ár- és vízmentesítések előtti időszakban hasonló volt. Ennek az egykori „vízi életnek" (halászat, madarászat, teknős- és rákfogás, berki szárazulatok kaszálása, legeltetése) a megye más vizenyős területeihez képest aránylag későn, az 1910-es évekkel alkonyult be.

98 Maradványai itt-ott találhatók csupán (Táska, Varjaskér határa). A Berek falvai — négy kivételével — magyarok és mind katolikusok (Csehi, Libickozma, Orda, Keresztúr, Feketebézseny, Pusztaberény, Szőllőskislak, Szőllősgyörök, Kéthely, Balatonujlak). A dombhátakon itt is megmegújult a szőlőtermelés a filoxera vész után, különösképpen Fonyódon, Keresztúron, a kéthelyi Baglyas hegyen (ez vörösboros vidék), Bari hegyen. Egyes községek ez idő tájt adták el itteni szőlőiket, mivel községüktől távol esett (csehi, ordai lakosok pl. a fonyódi szőlőjüket) és saját határukban telepítettek. A lecsapolások után először az igényesebb ló- és marhatartásra álltak rá. Kéthely mint uradalmi központ, vásáros hely és iparosközpont fontos szerepet játszott e vidéken. Buzsák, Táska, Tótszentpál, Varjaskér községek megtartották a századfordulóig horvát anyanyelvüket és számos, már csak rájuk jellemző vonást őriztek; színes hímzésüket, többszínű szőtteseiket, különleges szabású, szőttesdíszű női ingeket, feketére festett bútoraikat stb. A négy község csak egymás között házasodott. Kéthelyen kívül Marcali és Keszthely vásárait, piacait látogatták e terület lakói, gabonájukat Balatonboglárra vitték. Aránylag sok arató és hónapszámos munkást adott ez a vidék a környező uradalmaknak, még az iparosok is beálltak ezekbe a bandákba.

99 A Marcali-hát szintén a nagymúltú szőlővidékek láncolatához tartozik (marcali hegyi, gombai hegyi borok, horvátkúti, tapsonyi, bizei, szenyéri szőlőhegyek). E kisebb tájegység a megyében aránylag a legkevésbé kutatott. Nemesvid, Nemesdéd, Nagyszakácsi kisnemesi eredetű falvak, de meglehetősen elszegényedtek, elparasztosodtak. Nemesvid

100 iparosaival emelkedett ki, vásártartási joga is volt, sőt mezővárosi rangot is kapott az 1820-as évektől. A német településű zsellérfalvak utódai itt nem túl jómódúak (Keleviz, HOSSZÚVÍZ, Fehéregyháza), aránylag Bize volt köztük a legszerencsésebb, minthogy a marcali piacokhoz, vásárokhoz közel esett. A délebbre fekvő népesebb katolikus magyar falvak: Tapsony, Szenyér, Mesztegnyő, szőlőiben már a gesztenye is megtermett, gyümölcstermeléssel, pálinkakészítéssel is foglalkoztak. 97 KIRÁLY István, 1978. 5—13. 98 HOSS József, 1966. 48. 99 HÁRSHÁZI István, 1977. 15—122. 100 KAPITÁNY Orsolya, 1975. 11 — 19.