Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

kérdés, hogyan jöttek létre az új fajták, hogyan szaporodott meg a számuk akkor, amikor a keresztezést, nemesítést nem ismerték? Mindenekelőtt rendelkezésre álltak a hazai őshonos fajták, melyek a vad gyümölcsökből természetes kiválasztódás útján vagy tudatos szelektálással jöttek létre. Ezeket sarjakról, magról vagy oltással szaporították tovább, így közvetve, vagy közvetlenül új és új típusokat vagy fajtákat hoztak létre. A nagyon jónak tartott fajtákat többnyire oltással szaporították, de ezzel is esetleg újabb fajták keletkeztek, mert a más-más alany, az eltérő éghajlati viszonyok és talajok is hatással voltak az eredeti fajtákra, módosították annak tulajdonságait. Az oltóágakat cserébe, ajándékba küldözgették egymásnak és így az ország különböző helyeire kerültek és elterjedtek a főúri, majd a paraszti kertekben is. A Nádasdy és a Batthyány család levelezéseiből kitűnik, hogy gyümölcsöt, zöldséget, dísznövényeket, oltóágakat cseréltek egymás között. 1559-ben Sombory Gergely, aki a leukai várral kapcsolatos gazdasági ügyekben levelezett urával, Nádasdy Tamással, a következőket írta: „Ma hozák az Nsgod levelét kiben írja Nsgod, hogy Bottyán uramhoz külgyel oltóágakat, a mint Nsgod parancsolja, mikor Isten idejét elhozza a gongyát viselem."

20 LorántfTy Zsuzsanna is állandó levelezésben állt sárospataki tisztviselőivel. 1646ban Debreczeni Tamás, pataki prefektus tudósítja fejedelemasszonyát „Az oltóagakat elhozták. A kertészek kezükben adattam meghagyván nekik, eloltsák őket ha az hideg meg nem vesz".

21 Nádasdy kertésze (István deák) írta neki 1557-ben: „az oltóágakat, kiket Erdélyből hoztanak az elmúlt hónapban mind elolta Pál Pap; Kerty Gergely és Balásy espán kertjébe is oltott belőlők".

22 A nyugati országokba is eljutottak a magyar gyümölcsfajták. Mária királynő Belgiumba tőlünk vitet oltóágakat. A Habsburgok is sok esetben magyar gyümölcsfa oltványokat ültettek kertjeikbe.

23 Ebben a korban a fajták tehát közvetítéssel terjedtek el. Folyamatos lehetett a külföldi fajták beáramlása is. Ezek egyrészt nyugat felől jutottak be az országba, de nagyrészük inkább Dél-Európából: Olaszországból és a Balkánról. Feltehetően Kis-Azsia felől is érkezett néhány fajta. A kutatás eddigi eredményei még nem teszik lehetővé a fajták vándorlási útjának követését. Megbízhatóan egyelőre csak a fajtaneveket tudjuk rögzíteni, melyek a korabeli forrásanyagokból kideríthetők. E kornak gyümölcsfajtáit különböző forrásokból ismerhetjük meg. Elsősorban két korabeli, nyomtatásban megjelent műből. Ezek a már említett Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturája és Lippai János Gyümölcsöskert című könyve. Ezeken kívül ugyancsak nagy segítséget nyújtanak a már publikált levéltári források adatai, melyek egy-egy nagyobb területről, esetleg országrészről (pl. Erdély), vagy egy-egy nagyobb családi levéltár anyagából származnak. Segítségükkel az ország különböző részeiből kapunk némi áttekintést a fajtákra vonatkozóan. 20 KOMÁROM Y A. 1911.460. 21 TAKÁTS S. 1915. 168. 22 TAKÁTS S. 1917. III. 374. 23 TAKÁTS S. 1917. III. 359—360.