Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

kezdte meg működését. Feladata a mezőgazdasági munkások és a gazdasági (külső) cselédek részére díjtalan jogi tanácsadás és jogi képviselet nyújtása volt a munka-, illetve szolgálati viszonyukból keletkezett vitás ügyeikben. A szociálpolitikai törvényelőkészítés feladatainak megtárgyalására a miniszter elnökletével 1921-ben tartott értekezleten a mezőgazdasági baleseti biztosítás kártalanítási szolgáltatásainak a kiterjesztését tekintették az egyik fő feladatnak. Azt tervezték, hogy a baleset vagy foglalkozási betegség esetére az 1900:XVL törvénycikkel alapított Országos Gazdasági Munkáspénztárnál kötelezően biztosított gazdasági cselédek és mezőgazdasági gépmunkások is kapják meg a biztosítási esemény bekövetkezése után mindazt a kártalanítást, amelyet az 1907:XIX. törvénycikk hasonló esetre az ipari és a kereskedelmi dolgozók számára megadni rendelt. A nemzetgyűlés földművelésügyi és munkaügyi bizottságának együttes ülése 1922 januárjában szintén javasolta az ilyen törvény alkotását, de ez elmaradt. Helyette mindössze az történt, hogy mivel a munkáspénztárral szemben támasztott igények az infláció következtében az addigi díjtételekkel az állami dotáció ellenére sem voltak kielégítőek, a nemzetgyűlés megalkotta az 1922:11. törvénycikket, amely helyreállította a munkáspénztár bevételei és terhei közötti egyensúlyt. A vizitársulatoknál és a földművelésügyi miniszteri tárca keretében házikezelésben végzett, nem magasépítési munkálatoknál alkalmazottak betegség esetén való segélyezését és baleseti kártalanítását eredetileg a 4000/1912. F. M. sz. rendelet szabályozta. Minthogy azonban ennek intézkedései a változott viszonyok között már nem voltak megfelelőek, a miniszter 37.777/1924. F. M. sz. alatt módosító rendeletet adott ki. A miniszter utasítására a főosztályon az 1898:11. törvénycikk és a századforduló idején hozott többi gazdasági munkaügyi törvény revízióját is elővették, amibe mind a gazda-, mind a munkásérdekképviseleteket be kívánták vonni. A kérdés a minisztériumban szervezett Mezőgazdasági Munkástörvényekkel Foglalkozó Szakbizottsághoz került, amely külső szakjogászok részvételével el is készítette a megfelelő tervezeteket. Végül a szóban levő törvények revíziója mégis elmaradt. A VII. (mezőgazdasági statisztikai és külforgalmi) főosztály 1. ügyosztályának 1914-ig feladata volt az időszaki vetésjelentések és termésbecslések összeállítása és közreadása, a tavaszi haszonállat-összeírás számadatainak feldolgozása, a földár-, a földhaszonbér- és a munkabérstatisztika, valamint a világtermés-jelentés elkészítése. (Utóbbit megbízhatóságánál és áttekinthetőségénél fogva mindazokban az országokban, amelyeknek nyelvére lefordították, forrásmunkaként használták.) Az ügyosztály munkakörébe tartozott még a gazdasági tudósítók részére minden évben útmutató készítése. Ez nemcsak tennivalóikról szólt, hanem — bár kivonatosan — azokat a jogszabályokat is tartalmazta, amelyek ismerete lehetővé tette, hogy a gazdasági tudósítók a földművelésügyi törvényekkel és rendeletekkel szabályozott kérdésekben az érdeklődőknek felvilágosítással szolgálhassanak. A háború kitörése után a statisztikai ügyosztálynak ezt a szerteágazó tevékenységét az időszaki vetésjelentések és termésbecslések összeállítására és közreadására, a tavaszi állatösszeírás anyagának feldolgozására, valamint azoknak az adatoknak a beszerzésére korlátozták, amelyekért a minisztérium más osztályai vagy más minisztériu-