Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Takács Imre: Földművelésügyi kormányzatunk fő feladatai az 1914/18. évi világháborút követő békekötés utáni első években

katonai és könnyű gazdasági használatra alkalmas lovakat nevelt. Szimmentáli és inntáli tehenészetéből, mangalica sertéstenyészetéből és juhászatából kiváló apaállatokkal látta el a környező községeket és magángazdaságokat. Valamennyi állami ménesbirtok a magánkézben lévő nagybirtokok költségvetésében ritkán szereplő kulturális és szociális terheket is magára vállalt: iskolát, kórházat tartottak fenn. Az 1914—1918. évi világháborút követő ellenséges megszállások okozta rendkívüli veszteségek nagy mértékben visszavetették az állami mezőgazdasági birtokokat országos érdekű feladataik teljesítésében. így az 1920-as évek elején lázas munka kezdődött a háború előtti rendezett állapotoknak visszaállítására. A jóvátételi bizottsághoz bejelentett anyagi kár mintegy 230 millió koronát tett ki, de ez az összeg korántsem fejezte ki az igazi veszteséget, mert e birtokokon évek hosszú során át nagy hozzáértéssel kitenyésztett kiváló tenyészállatok értéke pénzben ki sem volt fejezhető. Elvesztek továbbá az állami birtokok termény- és anyagkészletei, felszerelésük legjava. A háború utáni súlyos pénzügyi helyzet az állami ménesbirtokok üzemeltetésében a legnagyobb takarékosságot és a bevételek fokozását követelte. Szükséges volt, hogy kiemelkedő közgazdasági jelentőségű szerepükön kívül az elérhető legnagyobb üzleti hasznot hajtsák. Ez a cél a Földművelésügyi Minisztérium irányításával úgy valósulhatott csak meg, hogy termelésüket még inkább fokozták, és olyan újabb termelési ágakat is meghonosítottak, amelyek az adott viszonyok között a legnagyobb anyagi eredményt biztosították. Gondoskodás történt arról is, hogy nyersterményeik a birtokokon részben meglévő és részben létesítendő ipartelepeken feldolgozva, magasabb áron értékesüljenek. A II. főosztály 2. ügyosztályát a háború utáni első időben mindenek előtt a méntelepek és a ménteleposztályok területi beosztásának átszervezése foglalkoztatta. 1918 előtt lótenyésztési szempontból az ország területe Székesfehérvár, Nagykőrös, Debrecen és Kolozsvár székhellyel négy méntelep között oszlott meg. Az 1914/18. évi világháború után megváltozott helyzetben elkerülhetetlenné vált a méntelepek területének újabb beosztása. Székesfehérvár, Nagykőrös és Debrecen székhellyel. További munkát adott a II. főosztály 2. ügyosztályának a fedeztetési állomások új felállítása és azokon az állami mének összpontosítása. A régi állapot szerint a méneket a fedeztetési idényen kívül időre (július hó 1-től január hó l-ig) bevonták a ménteleposztályokhoz, ahol azután elvégezték selejtezésüket, majd beosztásukat azokra a vidékekre, amelyeken fajtájuknál és küllemüknél fogva a köztenyésztésben a legjobban megfelelhettek. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom óta azonban az ápoló személyzet és a felszerelés elégtelensége miatt a méneket nem összpontosították a ménteleposztályokon, hanem egész évi tartásra bérbe adták ki. A lótenyésztés helyes irányítása végett mégis szükségesnek mutatkozott a visszatérés a jól bevált régi ménösszpontosító rendszerhez. Ez a zugmének használatának megakadályozását is célozta. Evégből az 1894: XII. törvénycikk (a mező rendőri törvény) egyes szakaszainak módosítását is tervbevették. A III. (állategészségügyi) főosztály közvetlenül a háború után újra teljes erővel vette fel a különféle állatbetegségek elleni védekezést. A háború ideje alatt az