Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez

Minden tanuló minden rendelkezésre álló géppel dolgozik; az azzal való munka­végzésben jártasságot szerez. Természetesen az ekével kezdik. Bemutatják a hasz­nálatban levő ekék szerkezetét (a régebbieket is). Majd megtanítják az eke helyes használatát, beállítását („igazítását, kormányzását"). Ezt követően „ a szántás különböző módjait" gyakorolják a hallgatók. A tanév folyamán „mindenik 6—8 napon keresztül szánt". Ez a fizikai igénybevétel komoly testi előkészítés a gazdá­szélet folytonos terheinek elviseléséhez. Az említett ökonómiai látásmód fejlesztése érdekében a tanuló felméri a felszántott terület nagyságát, kiszámítja, hogy ahol dolgozott, egy napra mennyi terület esett" az ő és csoporttársai ekéjére. Gondot fordítanak a minőségi munkára is. Minden tanuló „feladatot kap a hasítandó barázda szélessége- és mélységéről, ekéjét a vezető szeme előtt beállítja s kipróbálja". A feladat elvégzése után „munká­ja közösen megbíráltatik". A végén pedig „ekeversenyt rendeznek, kitűzött ösztön­ző jutalmakkal 44 . Ezt a gyakorlási témát azért részletezzük, mert az akkori hallgatók számára tanulságos, követhető módszer. Általa elsajátították a jó munka végzésének és végeztetésének képességét. Sikerélmény kísérte fáradozásukat; azonosulni tudtak feladatukkal. Érzelmi; hangulati színezetet is nyert tevékenységük. Hasonló mód­szerrel történt a többi géppel való „munkáltató gyakorlat", úgy mint: boronával és hengerrel, vetőgéppel, aratógéppel, lógereblyével, tengeri morzsolóval, daráló­val, répavágóval és megkülönböztetett módon a „gőzcséplő géppel". Hogy meny­nyire a valóságos mezőgazdasági termelés igényeinek rendelik alá a képzést és a személyiségformálást, bizonyítja a szabályzat egyik kitétele. A „sorvető gépekkel" való gyakorlatozásnál előírják — a különbség érzékeltetése céljából —, hogy használat közben be kell mutatni „a szórvavetőgépet" is; „még akkor is, ha azt a gazdaság érdeke nem kívánná". Kikerülvén az életbe, gyakran találkozhatnak az ifjú gazdászok idejét múlt, régi mezőgazdasági eszközökkel. Ezért ezek használatá­ra is felkészíti őket. Az új iránti törekvés tehát nem zárja ki, nem fedi el a régi megbecsülését. Az aratásnál pl. összehasonlító számításokat végeznek a gépi és a kézi aratás mennyiségéről, idejéről, gazdaságosságáról. Szólnunk kell még a „gőzcséplő gép" megismertetésének igen tanulságos módjá­ról. Az eddig említett gépeket főként állati igaerövel vontatták. A gőzgép azonban forradalmi változást jelentett az agrotechnika fejlődésében. Az ezzel való gyakorla­tok, miként a többi is — a technikai-műszaki ismeretek mellett — a tanulók megfigyelő képességének fejlesztését kiválóan szolgálták. Ugyanis „jóval a cséplés kezdete előtt bemutattatik s praktikusan megmagyaráztatik a cséplőgépet hajtó gőzgép szerkezete, annak főbb alaktrészei, miképpen jön létre a mozgás, valamint részletesen bemutattatik a cséplőgép, miközben a gép befűttetik és üresen mozgás­ba hozatik, hogy a tanuló minden egyes rész funkcióját lássa gyakorlatban". 45 A megismerésen túl intenzív cséplési gyakorlatot is végeznek a hallgatók. „Az összes tanulók foglalkoznak (munkálkodnak) a cséplőgépnél, legalább 14 teljes napon keresztül, és ez alatt az etetésen kívül mindenféle munkában résztvesznek". 44 Uo. 22. p. 45 Uo. 24. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom