Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
S ismét egy rendkívül szigorú figyelmeztetés. „Bármily csekély kihágás ez irányban, a tanuló azonnali kizárását vonhatja maga után". 34 A fegyelmezetlenség tehát semmilyen téren nem bocsánatos bűn. Ha netán olyan engedetlenség történik, „amelynél az tűnik ki, hogy közös megegyezés után követték el, ily esetben az indítványozók vagy bujtogatok, még csekélyebb kihágásoknál is, azonnali kizárással bűnhődnek". A szervezés ugyanis az állam képviselője: az igazgató, a bizalmat élvező mindenkori vezető és az általa megbízott tanár feladata. A kisember szervezkedési jártasságának kifejlődése még az esetleges diákcsíny színvonalán sem tűrhető el a „kaszt-pedagógiát" politikai meggondolások alapján irányítók szemében. A kronológiai értelemben következő előírások (1889) az emberi kapcsolatok érzékeltetése és ápolása tekintetében tovább differenciálnak, finomítanak. Határozottan megkövetelik, hogy „a tanintézet igazgatója, tanárai, más tisztviselői irányában a hallgatók tisztelettel tartoznak viseltetni. Úgyszintén mindazon intézeti közegek irányában illedelmes viselettel tartoznak, kik által az igazgatóság nevében — egyre vagy másra — felszólíttatnak" 35 . De egymás iránt is „tartoznak a hallgatók illedelmes, barátságos és előzékeny magaviseletet tanúsítani", s ha pedig „időnkint .. . egy példás magaviseletű s erre alkalmas tanuló bízatik meg, a rendre való felügyelettel, intézéseit s méltányos rendreutasításait szelíden fogadni a többiek kötelesek, mivel az ilyen felügyelő a rendért felelőssé tétetik". A magatartási normák tudatos elsajátítása már követelmény a századforduló felé tartó társadalom középrétegeinél. Ezért megkívánják a tanintézetek hallgatóitól is, hogy az intézeten kívül mindenkor és mindenki irányában tisztességesen viselkedjenek és minden csend- és rendháborítást óvatosan kerüljenek". Hasonló okokból „a tivornyázás, rossz hírű mulató helyek látogatása, kártyázása és mindennemű szerencsejátékok, könnyelmű adósságcsinálás úgy az intézetben, mint az intézeten kívül is szigorúan tiltva vannak". A végső konklúzió teljesen egyértelmű: a tanári testület elvárja az intézet hallgatóságától, hogy minden körülmények között művelt ifjakhoz illő ildomos és erkölcsös magatartást tanúsítson". A századvégi szabályzat (1897) — a pénzkezelés jelentősége növekedésének megfelelően — a fentiekhez még hozzásorolja, hogy a hallgatók kötelesek „tartozásaikat kellő időben kiegyenlíteni". A tanintézet pénztárába történt befizetésekről „szóló nyugtát szülőinek vagy gyámjának" sürgősen meg kell küldeni. Ekkor már a kinn lakók lakásváltozását is azonnal jelentik az igazgatónak vagy helyettesének 36 . A gazdászjelölteket a magán- és köztulajdon megbecsülésére nevelték. A hallgatóknak kötelességük „az intézet tulajdonát képező s a gazdaság határán belül lévő bármely csekély értékű tárgyakat, eszközöket vagy anyagokat kímélettel s híven kezelni, s az intézet érdekét — még ahol azzal egyenesen megbízva nincsenek is — szemelőtt tartani s előmozdítani". A kör kibővül. A tanulók a jó gazda gondosságával „mindazon tárgyakért, melyekkel dolgoznak, vagy amelyek felügyeletükre bízattak felelősök, miért is minden kártételt (eszközben, gépekben stb.) köteles 34 Uo. 9. pont, 9. p. 35 A debreczeni M. Kir. Gazdasági Tanintézet. . . , 1889. 7. és köv. pontok. 36 Uo. 22—24. pontok, 33. p.
