Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Tóth Lajos: Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez
Adalékok a dualizmuskori középfokú mezőgazdasági szakoktatás pedagógiai tartalmának történetéhez TÓTH LAJOS A magyar mezőgazdasági szakoktatás gazdag története sok tanulsággal szolgál. Jelentős irodalmi feldolgozások ismertetik a koronkint egyre gyarapodó intézmények történetét. Ez alkalommal csupán néhány jeles szakíró munkásságára utalunk: Bálás Árpád 1 , Vörös Sándor 2 , Wenzel Gusztáv 3 , Czvetkovits Ferenc 4 , Vincze Frigyes 5 , Csiki László 6 , Simon László 7 , Vendégh Sándor 8 és Heckenast — Zsinkáné 9 köteteire. Forrásértékű hasznos írásműveik — és másoké is — nélkülözhetetlenek a témakörben munkálkodók számára. E szerzők írásainak általános jellemzői a korszaknak és iskolatípusnak megfelelő széles tárgyismeret, a valósághű intézménytörténet kronologikus feldolgozása. A jelen munkában — az egyébb forrás- és kutatási anyag mellett — természetesen felhasználjuk a fenti szerzők műveit is. A témát azonban a dualizmus korára (ennek is főleg első felére, a 20. század fordulójáig) szűkítjük. Ezt a korszakot tekinthetjük ugyanis a mezőgazdasági szakoktatás egyik legdinamikusabban fejlődő szakaszának. A kiegyezést (1867) követő gazdasági növekedés, a tőkés agrárátalakulás meggyorsulása, a mezőgazdasági fejlődés eredményei szükségszerűen alakították, differenciálták, korszerűsítették (az iparit és kereskedelmit követően) a mezőgazdasági szakoktatást is. A szakképzésnek számolnia kellett a társadalmigazdasági megújulás igényeit megfelelő módon kielégíteni tudó embereszmény nevelésével. Tanulságosnak látszik továbblépni a szilárd vázat jelentő intézménytörténeten, hogy e korszak szakoktatás-történetének tükrében megvizsgáljuk a 1 BÁLÁS Árpád, 1896. 2 VÖRÖS Sándor, 1880. 3 WENZEL Gusztáv, 1887. 4 CZVETKOVITS Ferenc, 1935. 5 VINCZE Frigves, 1937. 6 CSIKI László, 1943. 7 SIMON László, 1946. 8 VENDÉGH Sándor, 1980. 9 HECKEN AST Jószef— ZSINKA Jószefné, 1983.