Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

földbirtokot vásároltak, — és ismét csak a kuriózum kedvéért említjük — egy közülük zenetanárként (!) kereste kenyerét. Végezetül feltehetjük a kérdést; milyen szerepet játszott a hohenheimi intézet a magyar mezőgazdasági kultúra és a gazdasági oktatás történetében? Mindenekelőtt azon véleményünknek kívánunk hangot adni, hogy Hohenheim hatása Magyarországon nemcsak az ott megfordult 208 fiatalemberen keresztül érvényesült. Jelentősége ennél jóval nagyobb. Hohenheim fogalom volt, egy gazdaságilag fejlettebb állam mezőgazdaságának és gazdasági oktatásának megtestesítője. A hazai szakemberek kivétel nélkül jónak, és alapjában véve követésreméltónak ítélték a hohenheimi gyakorlatot. „Egész Európában nincsen oly gazdasági főiskola, amely a gyakorlati segédeszközökkel és az ehhez szükséges területekkel oly mérvben volna felruházva, mint a hohenheimi akadémia"

113 — állapította meg Linhart György, akit a század utolsó évtizedében a német agrároktatás tanulmányozása céljából küldtek Württembergbe. A magyar intézetekben a gyakorlati oktatásra nagyobb súlyt helyeztek ugyan, mint ezt Németországban tapasztalhattuk.

114 Ám még egyszer is hangsúlyozzuk, hogy a magyar agrár-felsőoktatás lényegében minden tekintetben — szervezeti, didaktikai stb. — követte, vagy követni próbálta a német gyakorlatot, és ennek egyik megtestesítőjét éppen a hohenheimi akadémiában vélték felfedezni. Szakembereink szemében Hohenheim etalon volt, a korszerű mezőgazdasági oktatás mintapéldánya! Az egykori diákok közül Magyarországra visszatérve néhányan tanári állást is betöltöttek (Balogh Péter, Gamauf Vilmos, dr. Reichenhaller Kálmán), vagy az államapparátusban az oktatás megszervezése, ellenőrzése, irányítása tartozott feladataik közé (Hideghéthy Antal, Péterffy József). Az intézet jó hírnevét bizonyítja, hogy a 40-es években a Magyar Gazdasági Egyesület — a későbbiekben meg nem valósult gazdaképző intézet tanáraiul kiszemelt — Kapitány Sándort, Bartók Jánost, Morócz Istvánt továbbképzés céljából Hohenheimbe küldte. Az intézetből kikerült hallgatók közül többen az államapparátusban a mezőgazdasággal valamilyen formában összefüggő feladatok megoldására lettek kiszemelve és ennek a feladatnak általában magas színvonalon eleget is tettek, közülük is szeretnénk utalni Hideghéthy Antal, Péterffy József, Gamauf Vilmos, Morócz István, Balogh Péter, dr. Reichenhaller Kálmán munkásságára. Nem egy közülük publikációs — népszerű tudományos-elméleti és gyakorlati — tevékenységet kifejtve, dolgozott a honi mezőgazdaság és általában a gazdasági élet színvonalának emeléséért. Nem ilyen egyszerű a helyzetünk, amikor azt vizsgáljuk, hogy Hohenheimben járt hallgatók — mint jövendőbeli nagybirtokosok, más birtokok gazdasági irányítói és bérlői — milyen hatással voltak a hazai gazdálkodás általános színvonalára. Találunk korszerűen, a fejlettebb országok színvonalán kezelt birtokokat és ezek tulajdonosai többek között a Hohenheimben látottak és tanultak alapján döntöttek úgy, hogy környezetüktől eltérően kezelik gazdaságukat. Ilyen birtokos volt 113 LINHART Gy. 1900. 15. o. 114 Heinrich Pabst más gyakorlatot vezetett be Magyaróváron, ami a tanári testületben feszültséget eredményezett, vö: VÖRÖS A. 1968. 53—54. o.