Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Fehér György: A Hohenheimi Mezőgazdasági Akadémia magyar hallgatói, 1818—1893. (Sorsok, életpályák)

szakadt meg a családi hagyomány, mert az 1860. évi nyári szemeszteren Hohenheimben ismét beiratkozott egy Appel Gusztáv névre hallgató fiatalember. 75 év alatt 208 magyar diák fordult meg a württembergi intézetben, akik egyéni elhatározástól indíttatva kerültek ki német földre. Az egész korszakot tekintve csak a 40-es években találkoztunk olyan kezdeményezéssel, amelynek célja, hogy szervezett keretek között állami költségvetésből vagy közadakozásból finanszírozza a magyar diákok hohenheimi taníttatását. Ennek előzménye a következő; a Magyar Gazdasági Egyesület 1844-ben az országgyűléshez intézett „Emlékiratban" kérte „egy középponti gazdaképző intézet s példánygazdaság" (értsd: mintagazdaság— F. Gy.) felállítását, melyet az elutasított.

23 Ennek ellenére az Egyesület nem mondott le a tervéről, s bízott az intézet majdani létrehozásában. Erre készülve már 1845 elején „egy külön társulat alakult Egyesületünk kebelén, mely három évre kötelezett 10 pft-os részvényekkel olly tőkét óhajt összegyűjteni, hogy 4 alkalmas egyén illő utasítás mellett külföldre küldetvén, az intézet czéljaira tanítókká képeztethessenek." — mondotta gr. Károlyi György az Egyesület közgyűlésén.

24 Pár héttel később a befolyt összegből, a leendő „gazdaképző intézet földmíves, vagy is majorosgazdák tanosztálya számára oktatóul való kiképzés végett külföldre" kiküldendő jelöltet Osskó-Kapitány Sándor személyében — aki 1840/41ben az óvári intézet hallgatója volt

25 — már meg is választották. A tanulmányutat 1845 áprilisában kezdte meg, melynek állomásai Svájc, Olaszország, ennek során megadott tárgykörben gyakorlati és elméleti feladatokat kellett teljesíteni. A tervnek megfelelően 1846 október és 1847 július között Hohenheimben tartózkodott és az alábbi utasítás szellemében kellett napjait eltölteni: „.. .a' földmíves osztályt illető elméleti oktatáson 's rendes gyakorlati munkákon kívül (mellyek között a' különféle szántásokkal, vetésekkel, trágyázással, 's a' szerszámokkal való bánásmódot önnek különös figyelmébe ajánljuk), nemcsak a' szarvasmarha-, hanem a juh- és lótenyésztésben is magát gyakorolni fő feladata lesz, ezek közül mind a' gazdának, mind a' cselédnek kötelességeit folyton szem előtt tartva."

26 Kapitány élményeiről, benyomásairól, tapasztalatairól hűségesen tájékoztatta a hazai olvasókat, írásait 1845 és 1847 között rendszeresen közölte a Magyar Gazda. Hogy a gyakorlati életben miként kamatoztatta a tanultakat, nem tudjuk. Róla olvasható utolsó híradás szerint (1848 június) a Magyar Gazdasági Egyesületben fejtett ki élénk tevékenységet.

27 Szintén az Egyesület ösztöndíjasaként került Hohenheimbe a rohonci magánalapítású földművesiskola

28 egykori növendéke Bartók János (1861—1877) — Bartók Béla nagyapja —, akit a leendő gazdaképző intézetben növény- és állattan tárgyak 23 MG 1845. márc. 8. 325—328. o. 24 MG 1845. jún. 10. 25 VERZEICHNIS 1865. 32—33. o. 26 MG 1845. ápr. 8. 483. o. 27 MG 1848. jún. 7. 28 1839-ben létrehozott iskolában csak másfél évig folyt az oktatás. Az intézet szervezéséről és megszűnésének okairól lásd: BÁLÁS Á. 1896. 453—454. o.