Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Oroszi Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között

fásítások mellett az erdőn kívüli faültetések is beletartoznak abba a nagyobb körbe, amelyet alföldfásítás néven foglalunk össze. MAGYAR Pál mutatott rá,

6 hogy a legelső erdősávokat Magyarországon létesítették még a XIX. század elején, közepén (Fenyőfő—Bakonyszentlászló, illetve Pusztavacs). Az 1848—49-es szabadságharc után megélénkül az alföldi erdőkkel való foglalkozás. Előbb az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kebelén belül, majd a Magyar Tudományos Akadémián vita zajlik az Alföld erdősíthetőségéről. Ezt a vitát különösen az 1863-as nagy aszály élénkítette meg. (Ennek az aszálynak a Nagykunságban voltak a legnagyobb pusztításai.) ÉRKÖVY Adolf és DIVALD Adolf akadémiai székfoglalóban beszélt az alföldi erdőtelepítések szükségességéről, hasznosságáról. Az osztrák Anton KERNER

7 az Alföld klímáját „fagyilkos"nak minősítette a múlt század közepén, és ebből aztán kibontakozott egy évtizedekig tartó vita: vajon klimatikusan erdőtlen puszta-e az Alföld? Ha ugyanis sztyepp, akkor éghajlati és talajtani okok miatt nem erdősíthető. Ezzel szorosan összefüggött annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy mióta ilyen fátlan az Alföld. A válaszok eltérőek a különböző tudományág művelői között, de a XX. századra megerősödött a szakemberek véleménye: az Alföld erdösztyepp, ahol csak edafikus okok, extrém termelőhelyi viszonyok és kultúrhatások következtében keletkeztek összefüggő, nagyobb fátlan területek. A fásíthatóság ezen elméleti alapjáról kiindulva egyre sürgetőbben vetették fel az erdészek az alföldfásítás szükségességét. FORSTER Géza például a földművelésügyi miniszterhez terjeszti fel 1904-ben, hogy „. .. a fásításra különös gond lesz a jövőben fordítandó, s tűzzel-vassal a közre kell hatni, hogy a fásítás előre menjen."

8 Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak javításával kapcsolatosan CSERHÁTI Sándor pedig meghatározta a befásítandó helyeket is: „Áz Alföldön minden utat, a vasúti töltések mentét szegélyezni kellene fákkal. A tanyákat szintén körül kellene fával ültetni."

9 A törvénnyel kötelezett fásítást azonban csak az első világháborút, a trianoni döntést követő faínséges idő hozta el az Alföldön. KAÁN Károly a „Köztelek" 1919-es karácsonyi számában kiadta a jelszót: „Erdőt az Alföldre!". Megmozgatott KAÁN minden erőt, hogy az alföldi erdőtelepítések kérdése a legmagasabb fórumon is meghallgatást találjon. Már 1921-ben létrehozta a Földművelési Minisztériumban az Alföldi Erdőtelepítési Szaktanácsot, majd 1923-ban a XIX. törvénycikkbe iktatták „Az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról" szóló törvényt. Néhány passzus szószerinti idézése szükséges, hogy a továbbiakban lássuk az alföldfásítási törvény nyomán meginduló munkálatok irányát. A törvény 2. §-ában olvashatjuk: „Erdőtelepítésre elsősorban azokat a földrészeket kell kijelölni, amelyek más gazdasági művelésre nem alkalmasak, vagy csak nagy költséggel volnának ily célra alkalmassá tehetők ... A birtokosnak egy tagban 50 kat. holdnál 6 MAGYAR P. 1961. II. k. 359. 7 MAGYAR P. 1949. 6. 130—134. 7. 145—152. 8 FORSTER G. 1904. 41. 9 CSERHÁTI S. 1907. 29.