Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években
Ugyancsak rendelkezésünkre áll egy, az őszi halászatok előtt készített tervezet is a kihalászni szándékozott és más tavakba kerülő pontyivadékról. 110 (V. sz. táblázat) Az éves pontyok tényleges halászati eredményeiről november 2-án készült pontos kimutatás. 111 (VI. sz. táblázat) 1747-ben, a már említett szárazság miatt szeptemberben halásztatni kellett a kocsi Világos- és Büdös-tavakat, a császári Mezei-tavat és a forrókútit, majd a szomódit és az igmándi Öreg-tavat. 112 Ez utóbbi szeptember 22— október 13. közti halászatáról számadás készült: a tavat a komáromi halászok halászták le és vásárolták meg a kifogott halakat, a maradékot pedig az uradalom a Major-tóban helyezte el. 113 (VII. sz. táblázat) Október végén kezdték el a tápi, szentmiklósi, ászári, kethelyi és a kocsi Büdöstó halászatát, majd az oroszlányi, szendi és császári tavak kerültek sorra. Az előbbi tavakból 500 schock halat a környei, az utóbbi három tóból 800 schock halat az igmándi tó feltöltésére szántak. 114 A kisigmándi Fecske-tavat 1748-ban halászták le az igmándi tiszttartó felügyelete alatt, mivel a tómester betegen feküdt. A már három éve tóban lévő halak alig nőttek, 115 ezért a tavat szárazon hagyták, hogy táplálóereje felfrissüljön. 116 A halászatokhoz, a halak tavak közti szállításához az uradalom megfelelő felszereléssel rendelkezett. így 1744 novemberében, amikor a tatai Öreg-tóban oly sok hal volt, hogy a pontyivadékok közül mintegy 200 schockot más tavakba kellett szállítani az elegendő táplálék biztosítása végett, Balogh Ferenc „jó vastag czérnábul száz öles hosszú hálót" készíttetett. 117 A halakat lajtokban szállították. Balogh 1749-ben lajtokat küldött Pápára az ivadékhalakért. 118 A praefectusi hivatal jegyzőkönyvében 1766-ban húsz lajt készíttetését jegyezték fel, mert a lajtok és más, a halászathoz szükséges eszközök a megfelelő „conservatio" hiánya miatt tönkrementek. 119 A bevételek 1738—1758 közt a következőképpen alakultak a tata-geszesi uradalomban: Az 1738. áprilisában Sárváry István László számvevő által készített összesítés szerint a tatai uradalomhoz tartozó possessiókban lévő 298 sessio után 8386 forint volt az uradalom bevétele, egy sessio után tehát 28 forint átlagos jövedelem adódott. A gesztesi jószágban (157 9 / 16 sessio, 3525 forint bevétellel) ez az összeg 22 forint volt. 120 Az 1740-es évek elején, amikor a jövedelem fokozása érdekében 110 Uo. p. 191—192. Tata, 1745. szept. 28. 111 Uo. p. 221. Tata, 1745. nov. 2. 112 Lásd a 99. sz. jegyzetet. 113 OL TEL P. 197. F.105. N.l. p. 326. 1747. okt. 28. 114 Uo. p. 325—327. Tata, 1747. okt. 28. 115 Uo. F. 104. p. 185—186. Pozsony, 1748. ápr. 18. és F.105. N.l. p. 353—354. Tata, 1748. ápr. 13. 116 Lásd a 63. sz. jegyzetet. 117 OL TEL P.197. F.105. N.l. p. 122—123. Tata, 1744. nov. 17. 118 Uo. F.106. N.5. p. 439-440. Pápa vára, 1749. ápr. 13. 119 Uo. P.210. Illa. 1766. jún. 9. 120 Uo. P.185. F.39. N.7. 1738. ápr. 20. tatai uradalom és 1738. ápr. 22. gesztesi uradalom. A számadások adatai közlésénél a krajcárok feltüntetését mindenütt mellőztük.
