Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Fülöp Éva: Halgazdálkodás a tata-gesztesi Esterházy-uradalomban az 1740-es években
A tómester által elkészített, s a fenti szempontok alapján készült számadásokból kevés maradt fenn. 51 így a kérdés kimutatásakor az éves számadásokra támaszkodhatunk — bennük uradalmi szinten összefoglalva, s csak ritkán az egyes halastavakig lemenő részletezésben találhatóak a vizsgált témánkra és korszakunkra vonatkozó adatok. A létrehozott halastó-rendszer a korabeli színvonalhoz képest példamutatóan fejlett volt. Nemcsak ívó-, növendék- és hizlaló-tavakat különböztettek meg, 52 hanem teleltető és a kedvező eladási idő kivárását lehetővé tevő tároló tavakat is. Szaporító volt a nagyigmándi Major-tó. 53 Az ivás feltételeinek megteremtésekor a szükséges növényzetről is igyekeztek gondoskodni: az ívó ponty ugyanis ikráit a növényzetre ragasztja. 54 1745-ben Balogh Ferenc a szentmiklósi tavat szemügyre véve megállapítja, hogy a forró-kúti „kicsin" ivadék tóban lévő hal igen szépen fejlett, 55 de ivadék tó volt a rákosi tó is, hiszen a kecskédi ácsmester 1752-ben 50 forintot kapott az itt készített „ivadék gondozóért". 56 A kocsi Büdös- és a nagyigmándi Disznó-tóban is ivadékhalak voltak, melyeket télre ugyancsak a nagyigmándi Major-tóba tettek át. Az itteni Öreg-tó a növendékhalak téli befogadására szolgált. A tatai ivadékok egy részét a grébicsi, a többit télre az Asszony-tóba vitték. 57 1744-ben, amikor a tatai Öreg-tóban annyi ivadék volt, hogy a vár bástyái alatt és a gát mellett „fekete posztó gyanánt" lepték el a vizet, ugyancsak a nagyigmándi Major-, a grébicsi és a kocsi határban lévő tavakba szállítottak belőlük. 58 Nevelő tavak voltak a környei tó és a kisigmándi Fecske-tó: előbbibe 1747-ben a szendi Nemes-tó kétnyári növendékhalait, utóbbiba pedig a kethelyi két font súlyú halakat szállították át további növelésre. 59 51 Az eddig feltártak — adataikat a táblázatokban tesszük közzé — a Balogh Ferenc régens és Eszterházy József közti levelezés mellékleteiként maradtak ránk. A tata-gesztesi uradalom „Halászat" címszó alatt külön csomóban összegyűjtött irataiban (OL TEL P.211. F.15. 1761—1887.) mindössze egy 1761. évi jegyzököny-kivonat található, az utána következő „Admonitio .. ." már 1788-ból származik. 52 1720-ban Kassán, majd 1753-ban Győrben jelent meg a halastavak körüli teendőket összefoglaló és havonkénti bontásban közlő „Calendarium Oeconomicum Perpetuum". Ivó-, növő- és hizlalótavakat különböztet meg, s kívánatosnak tartja az egy, két és három éves pontyok elkülönítését is. (közli HERMAN O. 1887. 116. és köv.) 53 OL. TEL P.197. F.105. N.l. p.168. Pozsony, 1747. okt. 26. 54 A cseklészi uradalom halastavait vizsgálva, az Ó-tó szaporító pontyai elmaradt ívásának okát keresve Balogh Ferenc úgy vélte, hogy a tó igen tiszta, s a „halnak nem lévén módja mihez dörgölőczeni, azért történek, hogy a halak ivadék nélkül maradtak. Hallottam ugyanis én hogy az ollyatin tiszta tokba röséket vetnek." Uo. p.110—111. Cseklész, 1746. júl. 17. Herman Ottó szerint is az ívó tó széle lankás, növényzettel borított legyen, s ha természetes növényzet nincs, borókaágakat kell a vízbe dobni. HERMAN O. 1888. 55 OL TEL P.197. F.105. N.l. p.211—212. Tata, 1745. okt. 9. 56 Uo. P.198. F.45. A tatai és gesztesi uradalmak 1752. évi perceptoriuma. Tó és halászat rovata, 238. tétel p.40/b. 57 Uo. P.197. F.105. N.l. p.36—39. Tata, 1742. okt. 8. 58 Uo. p.120—121. Tata, 1744. nov. 14. 59 Uo. p.329—330. Tata, 1747. nov. 11.
