Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

N. Kiss István: A pozsonyi mérőnek, a magyar királyság hivatalos űrmértékének ismertsége külföldön a XVIII—XIX. században

gon három különböző köbtartalmú mértéket jelenthetett s ez a bizonytalanság rendkívül megnehezíti a statisztikai adatok értékelését a 18. században. Ezek a nehézségek döntő szerepet játszottak a mérő nagyságát illető különféle tévedések és önkényes általánosítások sorában, ami a pozsonyi mérő téves átszámítása és rossz meghatározása nyomán a magyar történetírásban még elmúlt évtizedekben is sűrűn előfordult.

15 Annak ellenére, hogy a nagy pozsonyi mérőt, mint hivatalos mértéket, változatlanul fenntartották, a kereskedelmi forgalomban a kis pozsonyi mérő is igen elterjedt volt. Ez az ellentmondásos helyzet hirtelen fordulattal végződött: 1870ben a magyar országgyűlés új törvényt bocsájtott ki, amely az ország hivatalos mértékévé a kis pozsonyi mérőt tette.

16 Eszerint a (kis) pozsonyi mérő, amely csak 64 gabona-iccéből állt — 64 x 0,833 = 53,3 liter — lett a hivatalos mérték. A hivatalos rendelkezés azonban, úgy tűnik, hogy elhibázott és megalapozatlan volt, mert mindössze 6 évvel később, 1813-ban egy királyi utasítás a katonai közigazgatásban helyre állította a régi mértéket, a nagy pozsonyi mérő érvényességét. Ezt követően az általános kereskedelmi forgalomban is visszatértek a nagy pozsonyi mérő használatára, amit a bécsi Hitelesítő Intézet 1837-ben hivatalosan is elismert.

17 A hivatalos mértéknek ez a mérő-típusok szerinti váltakozása (1807, 1813) a 19. század 30—40-es éveinek irataiban ismételten általános bizonytalanságot teremtett az ún. pozsonyi mérő köbtartalmát illetően. Tovább zavarta ezt a képet az a körülmény, hogy a Helytartótanács, visszanyúlva korábbi vizsgálataira az 1774—1776-os időszakban, a helyes gabona-icce helyett (0,833 1.) a téves boriccét (0,8484 1.) vette alapul a pozsonyi mérő osztási egységeként.

18 Itt kell még megemlítenünk, hogy Horvátországban a 18—19. század folyamán ugyanez a mérték (netreta Posoniensis) mindég 72 gabona-iccéből állt, azaz 72 x 0,833 = 59,97 liter.

19 Ez valamivel kisebb volt, mint a Magyarországon ugyanazon néven ismert pozsonyi mérő. A hivatalos mérték köbtartalmát illető bizonytalansági korszak után, az 1853. évi birodalmi törvény egyértelműen tisztázta a helyzetet. Ekkor pontosan meghatározták az alsóausztriai, illetve a pozsonyi mérő közötti nagyság különbségét: „Egyrészt az alsóausztriai mérő és akó között, másrészt a Magyarországon, a Szerb vajdaságban és a temesvári Bánságban mindeddig érvényes pozsonyi mérő, illetve a magyar akó között az alábbi arány határoztatik meg: 1. Az alsóausztriai mérő egyenlő 0,9841 pozsonyi mérővel. 2. Egy alsóausztriai akó egyenlő 1,04529 magyar akóval. 3. Egy pozsonyi mérő egyenlő 1,01616 alsóausztriai mérővel. 4. Egy magyar akó egyenlő 0,95667 alsóausztriai akóval".

20 15 N. KISS I. 1976. 544—549. 16 MT 1896. 1807. évi dec. 22. tc. 17 NOBACK 1851. 888—889. 18 Lásd a 13. jegyzetet. 19 HERKOV 1969. 296., 330. 20 RGB 1853. Magyar akón ebben az esetben a pozsonyi akót kell értenünk, amelyet a 15—18. században még nem ismertek el országos érvényű bormértéknek. Jelen tanulmányban éppen ezért nem foglalkozunk a pozsonyi akó fejlődésének történetével, jóllehet annak ingadozása sokkal kisebb volt, mint a pozsonyi mérőé. A pozsonyi akó űrtartalmának váltakozását lásd a 2. Táblá-n. (. . . o.)