Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balázs György: A csapodi szárazmalom

A malom díszítése A kőpad két elülső oszlopát, az azokat összekötő szemöldökgerendát, s a kőpad elejét a készítő malomács poncolással gazdagon díszítette. A díszítéshez feltehető­leg egy egyenes és egy félhold alakú (holcer) vésőt, s egy pontozót használt, ezekkel bármelyik motívumot beüthette. A beütéseknél a félholdalakú vésőnek és a ponto­zónak volt nagy szerepe, a motívumok nagy részét ezekkel alakította ki: ágak, levelek, virágok, olaszkorsó került ki a szerszám alól. Az egyenes vésővel a két oszlop alsó részét díszítette, s az egyenes vonalakat, az olaszkorsók egy részét, a mértanias formákat (ilyen csak elvétve akad) ezzel véste vagy ütötte be. A motívu­mok között dominál az olaszkorsós virág, virágcsokor, indás, leveles csokor (Lásd 9—10—11. sz. ábra). A kőpad elejét olaszkorsóból kinövő százszorszép, rozmaring és margarétacsokor díszíti (balról jobbra haladva). A szemöldökgerendán rozma­ring, olaszkorsóban, mellette szintén olaszkorsóból kihajló rózsabimbós csokor, majd egy mértanias motívum, középen rozmaringcsokor, mellette olaszkorsóból kinövő rozmaringcsokor, majd a jobb szélen az Isten-szeme motívumból kinövő életfa. (Lásd 12. sz. ábra). A motívumok elhelyezése, a poncolás kivitelezése gyakorlott; biztos kezű mesterre utal (szerkesztésnek nincs nyoma a felületen). (Lásd 13. sz. ábra.) A csapodi szárazmalom — a rekonstrukciós kísérleten túl — szolgálhat néhány tanulsággal is. Működése átfogja azt az időszakot, amikor — éppen az új energia­forrás, a gőz megjelenése idején a magyar malomiparban — újabb és újabb kisteljesítményű malmok épülnek, kihasználva a konjunktúra teremtette kedvező helyzetet, hogy aztán a századforduló végére felszámolják önmagukat. Hiszen ekkor már az új energiaforrás mellett még újabbak (benzin, olaj, gáz, villany) jönnek, s maga az őrlőszerkezet is alapvető módon megváltozik: elterjed a henger­szék. A csapodi szárazmalom tulajdonosa, alkalmazkodva az újabb energiaforrás­hoz, maga is újít: átalakítja a malmát, de az élesedő konkurrenciával csak ideig­óráig tudott megbirkózni. A malom viszont épp e kísérletek, az újat akarás során maradt fenn, s rekonstruálható a múlt század közepi állapota, melynek során egy eddig kevéssé ismert szárazmalomtípust ismerhetünk meg. IRODALOM BALASSA I. 1973 Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben. Herman Ottó Múzeum Közleményei XII. 87—92. p. Miskolc, 1973. BALOGH I. 1937 Olajütés a nyíradonyi szárazmalomban. A Debreceni Déri Múzeum Év­könyve. Debrecen, 1937. 123—125. p. BÁRDI I. 1977 Szárazmalmok Hajdúböszörményben. Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. 1977. 205—212. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom