Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Réz Gyula: A motorekék magyarországi megjelenése és elterjedésének jelentősége
A vizsgát 1916 január 27-én tartották, ahol a vizsgázók bizonyítványt kaptak 31 (11. sz. kép). Az első vizsga sikere nyomán a második motoreke-vezető tanfolyamra már március 4-én 16-án jelentkeztek és végezték el (2 tulajdonos, 1 gazdasági intéző, 7 gépész, 1 kovács, 4 ekevezető és egy gépkocsivezető). A vizsgateljesítmények az előző vizsgaeredményeket magasan felülmúlták. A bizonyítvány megszerzése a katonai kötelezettség alól felmentést adott. A Munkácsi és Bánki cég a Stock-gyár elvei szerint elkészítette az „Ekevezető Utasítás" című, 63 oldalas, 37 ábrás könyvét." A szántógépgyártást és szántógépkereskedelmet mindenáron fokozni — ugyanekkor a szántógépvezetők kiképzését szintén mindenáron lehetővé tenni — ez a jövendő megélhetés nekikészültségének alapvető fegyvere." — írta ifj. Sporzon a Köztelekben. 32 1921-től a Stock-gyár magyarországi vezérképviseletét Budapesten a Gazdaság Berendező és Motoreke RT látta el. 33 (12. sz. kép) A tizes évek második felétől nálunk a Stock motorekén kívül, a „Rába", a WD és a Komnick váltak be a legjobban. A beszerzési ár ekkor már 55 000—100 000 korona között volt. 34 A „Rába" motorekét a háborús nehézségek ellenére a „Győri Magyar Waggon és Gépgyár RT" 1915-ben kezdte el gyártani, mely szerkezetileg megegyezett a Böhmisch— Mahrische Maschinenfabrik, Prag által gyártott „Prága" motorekével. Az alapeszmét a Stock motoreke adta, ezért felépítésében is hasonlított a Stock motorekéhez 35 (13. sz. kép, 14. sz. kép). A hadi célokra felhasznált gépkocsik gyártása mellett került sor a „KI" és a „KII" típusú motorekék előállítására. A katonai szolgálatra bevonult nagyszámú gazdasági munkás pótlására szükségessé vált a mezőgazdasági termelés fokozott gépesítése. Ilyen célt szolgált a kevés szakismeretet igénylő üzembiztos, aránylag kis súlyú (3800—4000 kg) 32 LE-s „KI", amelyet kiváló üzemi tapasztalatok után a 42 LE-s „KII" típus sorozatgyártása követett. Az ötvasú kivitelben készült „Rába", a „KI" és „KII" motorekék nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is (Bulgária, Marokkó, Románia, Spanyolország) keresettek voltak még a húszas években is. A „KI" motor azonos volt a „Rába Grand" típusú személyautóéval. A gépet szíjtárcsával látták el, amely alkalmas volt cséplőgépek, darálók és egyéb mezőgazdasági gépek meghajtására. Az ekekeretre kiemelt helyzetben talajművelőgépeket (boronák, kultivátorok) lehetett szerelni. A gépet adott esetben szekerek és aratógépek vontatására is felhasználták. A szántómélység 15—32 cm, munkaszélessége — a felszerelt ekefejek számától függően — 100—150 cm, területteljesítménye 0,7—0,85 k hold volt. A „Rába" ekék gyártása a háború után is folytatódott és az utolsó motorekék 1927-ben hagyták el a gyárat. Budapesti képviseletét a Fehér Miklós Gépgyár RT látta el 36 (15. sz. kép). 31 KT 1916. 138. 32 KT 1916. 630—631. 33 SCHÄCTER F.: 1923. 14. 34 KT 1918. 1556. 35 SCHÄCHTER F.: 1923. 47. 36 MAERTENS GY. 1980. 15—16.
