Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Knézy Judit: A somogyi parasztság gazdálkodásának és táji csoportjainak változásai (1850—1914)

2. Országos tendenciák a paraszti gazdálkodásban a XIX. század második felétől A jobbágyparaszti kisüzem termelése jelentősen a XIX. század végétől alakult át. Az ország iparosodása, a kereskedelem fejlődése és a társadalom modernizálódása előzte meg és kísérte ezt a változást. A XIX. század közepén még rendszerint ugarolással és parlagolással pihentették a földeket.

4 A Dunántúlon azonban a három nyomásos gazdálkodás ekkor már általánossá vált. A gabonabetakarításban hatékonyabb módszerek érvényesültek. Sarlós aratás helyett kaszás aratás hódított, a kézi cséplés helyett inkább a nyomtatás vált közkedvelté. A talajmüvelés igényesebbé az 1870-es évek gabonakonjunktúrája után kezdett válni.

5 Addig leginkább csak egyszer szántottak vetés előtt. A XIX. század végéig a zöldugarral javított háromnyomásos vetésforgó terjedt el. Növekedett a trágyázás iránti igény, megjelentek a vetőgépek. A XIX. század második felében a paraszti gazdálkodásban az igavonó ökör szerepét az ország több vidékén a lovak vették át. Míg korábban egyes vidékek marhahizlalással és borjúeladással jutottak nagy haszonhoz, a XIX. század végétől a tejéért kezdik tenyészteni a marhákat és ehhez megfelelő fajtákat szereznek be. Ugyanebben az időben más tájegységek az igényesebb lótartásra erősebb fajták cseréjével tértek át. Kisebb jelentősége volt egyes körzetekben a sertéseladásnak, liba-, kacsahizlalásnak, baromfi, tojás értékesítésének. Egyes területeken a kapás növények termelése kifizetődővé vált (kukorica, burgonya, takarmányrépa). A szőlőtermelés és borászat terén alapvető változások a filoxeravész után következtek be. 3. A szabadparaszti gazdálkodás kezdetei Somogyban A szabadparaszti kisüzem a jobbágyparaszti gazdálkodás formáin alapult. A jobbágyfelszabadítást megelőző reformkori folyamatok (pl. községrendezések, irtások megváltatása, legelő- és erdőhasználattal kapcsolatos perek, a tagosítások megkezdése stb.), a jobbágyfelszabadítás utáni birtokrendezési és tagosítási perek eredményét T. Mérey Klára elemzéséből megfelelő részletességgel ismerjük.

6 Tény, hogy a jobbágyparaszti gazdálkodás idejéből átmentődött földek többnyire szűkebb kereteket jelentettek a korábbi lehetőségeknél (kevesebb legelő,

7 kevesebb erdő,

8 esetleg jobb földek helyett tagosítások címén rosszabb).

9 Mégis a gátló 4 SZABÓ István, (szerk) 1965. I. Ebben SZABÓ István, 7—32. FÜR Lajos, 33—153. VARGA Gyula, 267—348. tanulmányai. BENDA—

HOFFMANN—SZILÁGYI—SZUHAY, 1982. 30. 5 SZÉCHENYI Imre, 1892. 13—16. 6 T. MÉREY Klára, 1965. 95—257. 7 T. MÉREY, 1965. 242. 8 T. MÉREY, 1965. 245. 9 Pl. Alsósegesd. SML tagosítási perek 1857; korábbi „rendezés" címén 1806-ban rossz minőségű földet akartak jobb helyett adni a parasztoknak.